CD borítók képeinek elemzése

Minap a fotóklubban nemcsak az utcai fotózás volt a téma, hanem az adott fotók elemzése. Minden képnek van egy eredeti története, de akár magunk is alkothatunk egyet, ahogy egy csodás képet. Arra gondoltam, hogy kiválasztok néhány CD-t és azoknak borítóiról fogok elemzést tartani. Hiszen a borítóknak is megvan a maga története. Egy CD borító is sok mindent elárul az adott albumról. Nemcsak az előtte megjelenő kislemezek.

Februárban írtam egy cikket a zene tragédiájáról és abban megemlítettem John Lennon utolsó lemezét, a Double Fantasy-t, amely életében volt az utolsó album. Halála után Yoko Ono fejezte be a Milk&Honey című lemezt, amit John Lennon és ő elkezdtek. A cikkemből bemásoltam azt a részletet a jelenlegi aljára. 

http://benlacosta.blogspot.hu/2017/02/a-zene-tragediai.html

Olyan CD albumokat választottam ki, amiben láttam jelentést. Ezekről olvashattok bővebben.

PHIL COLLINS: No Jacket Required (1985.) (Remastered 2016.)

Egyik kedvenc albumom Phil Collinstól. A CD borítókról az jut eszembe hogy nagyon meleg lehet a képen. Egy forró nyári éjszakát képzelek el és elviselhetetlen a hőség. A fiatal Collins 1984-es, hisz abban az évben vették fel a lemezt. A kellemesen piros szín, a fiatalság színét fejezi ki, míg a remastered kiadásnál a piros világosabbá válik, vagyis a fiatalság lángja halványulni látszik. Önmagában a név és a cím nem öregszik.

PHIL COLLINS: But seriously… (1989.) (Remastered 2016.)

Phil Collins komoly témájú lemeze. Itt is látom a két albumnál a fiatalabbik és az idősebbik Collinst. Az énekes rátekint a gondterhelt emberekre és nem örül annak, amit lát. Mikor a gimiben tanultam A vén cigány című verset akkor a mű szereplője nagy gondban volt. Bízott abban, hogy majd a jövőben sokkal jobbra fognak fordulni a dolgok. Tévedett. Phil Collins az 1989-es lemezén komoly társadalmi bajokat vélt felfedezni és ezt beleépítette az albumába. A helyzet nem változott azóta sem, hisz máig van éhezés, nélkülözés és szociális bajok. A But seriously… remastered változatában is bánatosan néz az énekes. A bajok sajnos megmaradnak, mi pedig megöregszünk, vagy idő előtt halunk meg. 

PHIL COLLINS: Both Sides (1993.) (Remastered 2015.)

A másik kedvenc Phil Collins albumom. A borítóját látva szintén a fiatalság és az időskor különbsége látszik. Ám a borító háttérszíne is más. Az 1993-as piszkosfehér, míg a remastered változaté fehérebb. Elmúlt egy csomó év és a világban számos dolog történt. És az évek keményen megmunkálják az emberi külsőt, meg a környezetét. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy valaki szerepet játszik és csak az egyik arcát mutatja meg. Lehet a jó, vagy a rossz oldal. Akármelyik arcunk mutatjuk meg a gondolatunk egy!  A gondolatunkat nem lehet leplezni. Néha az arcunk tekintete is sok mindent elárulhat rólunk. Ami nagyon zavar az emberekben az, hogy többségük képtelen kimutatni az érzelmeit és emiatt falat vonnak maguk köré.

PHIL COLLINS: Dance into the light (1996.) (Remastered 2016.)

Phil Collins a fiatalságot és a nyári hangulatot varázsolta ebbe az albumba. Ez az élet szép, vidám. A remastered változatban nehezen, de még tartja a fiatalos mozdulatokat. Az jut eszembe, hogy akadnak olyan idősebb emberek, akik még fiatalnak tartják magukat és igénylik a szórakozást. És ezek az emberek megmutatják a fiataloknak, hogy nem csak a húszéveseké a világ. 

GENESIS: We can’t dance (1991.)

Ebben az albumban az elmúlás elemeit vélem felfedezni. A borító szomorú. Azt gondolom, hogy egy apa tanítja a fiát az élet dolgaira és figyelmezteti arra, hogy legyen nagyon óvatos és próbáljon a földön maradni, mert az életben csakis magunkra számíthatunk. Rámutat az élet szépségeire. Semmi nem tart örökké, ahogy az életünk sem.  A hangulatot fokozza, hogy az ég ragyogó színeket sugároz, majd a lemez hátán megjelenik az estének csodás képe.

GENESIS: Calling all stations (1996.)

A CD borító nagyon félelmetes és az album is hasonló. Az kékesfehér örvényből rejtélyes alak bukkan, fel kiről nem lehet tudni, hogy jó e vagy gonosz. Ha a valóságban szembe kerülnénk, vele biztosan megijednénk tőle. Mikor gyermek voltam akkor kitaláltam egy történetet Alakról, aki az Űrben él és szeret néha leereszkedni a Földre, hogy a házak tetején sétáljon szeles, hideg éjszakákon. Gyermekkoromban nem tudtam ennek a Genesis albumnak a létezéséről. Amire gondolni szoktam még az album borítóját látva az életünk utolsó pillanatai. Megjelenik a kaszás különböző emberi alakban és magával ragad minket a halál utáni életbe, ami csodás.

RAY WILSON: The next best thing (2004.)

Az album borítója nagyon megtetszett 13 éve, és megvettem a CD-t, ami félig meddig, de jó volt. Egy kietlen világ képe jelenik meg előttem, ahogy a borítót látom. Elmenni világgá, keresni egy olyan helyet ahol jobb lehet az életünk. De miközben úton vagyunk, rájövünk, hogy magányosabbak lettünk és talán jobb lenne visszatérni oda ahonnan elmenekültünk. Fel kell nőni és érettebben kell látni azt a világot ahol lakunk. Felfedezhetjük a világot, de csak akkor ha elég érettek vagyunk hozzá. 

 BEE GEES: E.S.P. (1987.)

11-ben irodalom órán a világszemléletről esett szó. Az ember világa annyi amennyit megismer belőle. A Föld óriási és tele van szépséggel és más érdekességgel. A CD borítót elképzelem a Földnek, és a benne lévő fotó akkora kb. amennyi egy ember világszemlélete vagy éppen annyi amennyit megismert. 

CHER: Living Proof (2001.)

Az első Cher album, amit hallottam. Egy kissé félelmetes fantáziavilág elemeit véltem felfedezni a borítón. Az égbolt szürke, bármikor eshet és a növények egy út elemei. Ez az út vezet abba a világba, amit vagy meg akarunk ismerni, vagy nem. De lehet, ha elindulunk ezen az úton és megérkezünk oda ahova nem szabad, akkor többé nem térhetünk vissza. Vagy ami még eszembe jut a képről az, hogy háttal fekszem a bokrok között és úgy figyelem az eget, erre megjelenik az ég viharos úrnője. 1995-1996-ban feküdtem már háttal a földön és csak a felhős eget láttam. Nagyon félelmetes volt és megijedtem. 

BON-BON: Csak a holnapnak élek (1997.)

A fiatalévek jelen vannak a borítón, amely mások szerint gyorsan el is száll. A fiatal években sok mindent megélhetünk, de tudjuk, hogy egyszer megöregszünk és utána már csak a komorság marad hátra és egyre kevesebb mindent tudunk megcsinálni. Egy fiatal nem gondol arra, hogy mi lesz vele X év múlva. Kihasználja az ifjúság korszakát és abban a tudatban van, hogy előtte az élet. Sokszor szembe kerülnek az árral, ami néha elsodorja őket és vagy túlélik, vagy elbuknak. 

RICARDO MONTANER: Prohibido Olvidar (2003.)

Kedvenc Ricardo Montaner lemezem. Nyárias, párás hangulatot áraszt a CD borítója, de az album hangulata más. Nagyon szép, érzelmes és magával ragadó. Az énekes nyugodtan ül és invitál bennünket egy csodás zenei utazásra. Mintha ránk várna, hogy hallgassuk meg csodás albumát.A képen összeolvadnak a természet színei az égbolt színével. 

SIN BANDERA: Mañana (2005.) y Pasado (2006.)

Sin Bandera harmadik és negyedik albuma, melyeknek képei két különböz világot mutatnak be. A Mañana (holnap) borítója a szép színes és rendezett utcát ábrázolja. Nekem az aranykalitka jut eszembe erről, mivel a széplány mintha rabságban lenne és arra vár, hogy kiszabadítsák őt.

A Pasado (múlt) borítója pedig a szép színvilág ellenkezőjét mutatja be. Ellentétben a másik borítóval egy kislány van a rácsok mögött és azon az oldalon áll ahol az előző borítón a két énekes.

Ha megnézzük az albumok címeit, akkor nem nehéz kitalálni milyen jelentéssel bírnak. A Pasado a múltat mutatja meg, amikor minden régi volt, de a Mañana egy felújított utcát ábrázol, amely teljesen elfedi a múlt régi arcát. Nemcsak az utca változott meg, de a kislányból felnőtt nő lett. Mégis rabságban él. Lehetne a fiatalság és az öregség hasonlatát is megjegyezni, csak a kislány épp a régi arculatban áll. 

 LAURA PAUSINI: Inédito (2012.)

Az autizmus jellegzetes állapotát veszem észre az album borítóján. A bezárt világ lehangoló, sötét és menedéknek jó. Két különböző tettet látok. A főoldalon kitörés történik ebből a bezárt világból és érezzük a szabadság szelét. Ám ez sem könnyű, hisz ugyan megtettük ezt a lépést, mégis megbotlunk, elszigetelődünk és begubózunk. Mintha le lennénk kötözve, vagy bénulva. Ha van kedvünk, akkor folytathatjuk a küzdelmet tovább. Érdemes! Én ezt folyton megélem. Küzdök, megbotlok, felállok, és tovább küzdök. 

 LAURA PAUSINI: 20 Greatest Hits (2013.)

Az énekeső karrierjének 20. évfordulója alkalmából jelent meg ez a kétlemezes válogatásalbum, melyen slágereinek új változatát lehet meghallgatni, illetve néhány remastered számot. Az album tartalmaz új dalokat is. A borító fekete fehér, a múlt jellegzetes színe, melyben aranyszínű minták is megtalálhatóak. Az érték egyik színe. 

LAURA PAUSINI: Simili (2015.)

Egy új korszak kezdetének szimbolikus albuma. Mintha egy újjászületés pillanatát látnánk. A 20. évfordulót ünneplő Laura Pausini ezzel az újabb lemezzel folytatja a karrierjét. Szép, zöld környezet. A fiatalság mintaképe. Az album hátán pedig fiatalok sokasága élvezi az élet örömeit. Érdekesség hogy Laura Pausini kislányának hangja is hallható a lemez utolsó számában, aki még kislány és még nagyon fiatal. Laura Pausini azt sugallja nekünk, hogy fedezzük fel az élet szépségét. 

ALEJANDRO FERNÁNDEZ: Dos Mundos (2009.)

Egy testvéralbum. Jelentése: Két világ. Alejandro Fernándeznek nemcsak a mexikói népzene, hanem a latin pop is a zenei kategóriája közé tartozik. Két lemezt készített két zenei stílusáról. Mindkét album hangulata teljesen más. Megjelenik itt a Phil Collins: Both sides stílus, ahogy anno 2004-ben a Corazón abiertonál. Alejandro Fernández két arcát mutatja meg a két különböző stílusú zenei lemezen. Én nem egyszer tettem össze borítókat. Egy teljes arcot kapunk, vagyis két zenei stílus arcát. J

ALEJANDRO FERNÁNDEZ: Confidencias (2013.)

Már a lemez borítóját látva ki lehet találni milyen a stílusa. Amilyen a borító, olyan a stílus. Latin pop, de mellette más zenei stílus is meglapul. Mintha a múltat látnánk a CD képén. Egy szerelmi történetet veszek észre. A férfi szeret egy nőt, de valamiért nem lehet vele. A lányt hátulról látjuk, és annak is csak a haját, kissé elmosódva. Lehet, hogy egy elhunyt kedvesről van szó akire a férfi folyton gondol. 

 ALEJANDRO SANZ: El alma al aire (2000.) (Deluxe edition 2006.)

A CD borítója az álmodozást és a zene iránti szeretetet mutatja. Zenét hallgatva a fellegekben érzem magam és ez csodás dolog! A zene megtölti lelkünket vidámsággal, élni akarással és varázslatos dolgokkal. 

 ALEX UBAGO: ¿Qué Pides Tu? (2001.)

Mintha egy elszigetelt művész képét látom az album borítóján, aki szomorú. Látszik arcán a tehetség, de mintha nem lenne önbizalma. A CD hátborítóján már elénk áll és figyel minket. Szeretné, ha meghallgatnánk. 

EROS RAMAZZOTTI: Dove c’e musica (1996.)

Egyedül a nagyvilágban, egyetlen bicajjal. Keressük azt a helyet, ahova tartozni szeretnénk. Csak meg kell találnunk azt az irányt, ahova mennünk kell. Elkísér bennünket az ég és velünk van az Isten, aki megmutatja nekünk a helyes utat. 

EROS RAMAZZOTTI: Stilelibero (2000.)

Egy kis esti csónakázás a kellemesen lágy, nyári időszakban. Visszagondolunk életünk szép dolgainkra, gyönyörködünk a hold csodás fényében. Nemcsak a szépre emlékezünk, de eszünkbe jutnak mindennapi gondjaink is. 

JOHN LENNON&YOKO ONO: Double Fantasy (1980.)

A lemez borítója fekete fehér, de a címe sárga betűs. Egy szerelem boldog képét véltem felfedezni. A hátborítón pedig azt, hogy John Lennon mintha szomorúan búcsúzna az élettől és még egyszer körülnéz, mielőtt távozik. Mellette pedig imádott felesége áll, aki szintén bánatos. A Woman-t hallgatva is a búcsúzás elemeit véltem felfedezni. Lehetséges, hogy Lennon sejtette, hogy tragédia történik, viszont nem foglalkozott ezzel.

Nem minden meglévő CD-m borítóiról írtam, mert nem mindegyiknek van olyan mondanivalója amiről úgy gondolom írnom kellene. Mindaz, amit most leírtam egy gondolat az adott lemezek borítóiról, hogy szerintem mi a jelentésük. Egy zenei művész nemcsak a dallamaiba építi bele érzéseit, gondolatait, hanem magába az albumainak borítóiba is. 

BEN