Gyertek sétálni velünk kékBEN!

Újra itt az Autizmus Világnapja! Most vasárnap, április 2-án gyertek 9:30-ra a Magyar Tudományos Akadémiához, majd 10-kor sétáljunk egyet kék lufival a kezünkben! Ha vannak kívánságaitok, akkor feltétlenül hozzatok filctollat, írjátok rá mire vágytok, majd később engedjük az égbe, Isten kezébe!  

Kedvcsináló muzsika az alkalomhoz: 

Jaci Velasquez: Al mundo dios amó

kékBEN

Az autizmus világnapja alkalmából egy kis képes összeállítást készítettem, melyBEN megtalálhatóak a hétvégén készített kékBEN fotósorozatom darabjai, alattuk pedig egy zenés videó a fotóimból. 

BENovelas újságom áprilisi száma

Megjelent Sin Bandera akusztikus albuma!

Tavalyi újságomban már írtam a mexikói duó új lemezéről, az Una Ultima Vez-ről, mely néhány hónappal később deluxe kiadásban is megjelent. Nekem a normál, ötszámos változat van meg. Leonel Garcia és Noel Shajris visszatért, hogy egy akusztikus koncertet adjanak rajongóinak. Az Una Ultima Vez Encore két új dalt is tartalmaz. A Que Pasaria? és az Adiós című számot. Én az egylemezes változatát vásároltam meg, mert a youtubeon megtalálhatóak a számok videóklipjei. Nagyon hangulatos, érzelmes és különleges hangzású kiadás. Sin Bandera új és régebbi sláger dalai más stílusban hallhatóak ún. akusztikus változatban. 

A kiadvány így néz ki. 

Nagyításhoz kattintsatok a képekre:

A tavaly megjelent Una Ultima Vez, mellette az akusztikus koncertes CD

Nagyon szép album! Kicsit szomorúnak is tartom, mert az idő múlását juttatja eszembe. Mikor 17 éves voltam akkor ismertem meg a mexikói duó zenéjét az Amikor az enyém leszel (Cuando seas mía) című telenovella által.

Sin Bandera két új dalát itt hallgathatjátok meg: 

Sin Bandera: Que pasaria?

Sin Bandera: Adiós

Sajnos Magyarországon nem lehet kapni a CD-t. Külön megrendeltem. Nagyon jó vásár volt ez az album is. Mindenkinek ajánlom, aki romantikus zenekedvelő.

A tavalyi két Sin Banderás cikkem itt olvashatjátok el:

http://benlacosta.blogspot.hu/2016/01/uj-albumot-ad-ki-sin-bandera.html

http://benlacosta.blogspot.hu/2016/03/megvettem-sin-bandera-uj-lemezet.html

BEN

A felújított metró első napján

Hétvégén szereztem tudomást arról, hogy mai napon indítják útjára az első felújított szovjet metrószerelvényt. El is indultam már 12 óra előtt, mert azt hittem, hogy reggel óta közlekedik. Tévedtem. Kiderült, hogy csak 13:36-kor indul Kőbánya Kispestről. Több mint egy órát álltam Kökin, de megérte, hisz régen szerettem volna lefotózni az új metrószerelvényt, melyeket néha mutogattak az utas közönségnek, de szerencsétlenségemre sosem voltam akkor a közelében. Ma viszont különleges élményben volt részem. A pandának elnevezett metró kocsik a Határ útról érkeztek a Köki kihúzóvágányába. Képeket és videókat is készítettem. Ezután siettem az állomás végébe, hogy újabb fotókat készítsek. Ezután begördült a metró és felszálltam az utasokkal. Sajna megjelent a média, amelynek nem igazán örültem. Készült velem néhány másodperces interjú, de szerencsére nem adták le a TV-ben. Meg is nyugodtam. A TV2-n futó Tények összeállításában azonban benne vagyok:

Az új metró belseje olyan, mint az Oroszországban futó új típusú szerelvényeknek, de azoknak külseje ezüstös színű. Nagyon kényelmesek az ülések. Csak annak nem örülök, hogy nyomógombosak az ajtók, mert véleményem szerint természetes, ha a metró ajtaja mindenhol kinyílik a megállóknál. A TV2 és az RTL forgatott, és engem a TV2 kérdezett. A Deák térnél leszálltak és én pedig lementem végig az Újpest Központ felé. Ott sikerült teljesen lefényképeznem a metrót és utána készítettem még néhány rövidke videót is. Több mint 6 perces filmet készítettem az utamról:

 

 

Nagyon kellemes volt az út, viszont az új metró nem illett bele a jelenlegi 3-as vonal atmoszférájába. A bejegyzés alatt láthatjátok a képeimet, melyeket a fényképezőgépemmel és a videokamerámmal készítettem. Nem tökéletesek a felvételek, de nem tudtam másképpen fotózni. A nagyításhoz kattintsatok rájuk:

 

 

 

 

 

Idővel újabb metrószerelvények fognak közlekedni a 3-as vonalon, és szép lassan leváltják a régi kocsikat.

BEN

Starsky és Hutch (kritika)

A 70-es években készült nagysikerű sorozatot az M3 csatornán kezdtem el nézni, aztán a neten továbbnéztem. Mikor a Viasat 3-on vetítették akkor csak belenéztem. Abban az időben a T.J. Hooker is műsoron volt. Azonban engem akkor a Charlie angyalai és a Halálbiztos diagnózis érdekelt. A Viasat 3 számos régi, ismert krimiszériát elővett és új szinkront adott neki. Az AXN ugyanezt csinálta a Charlieval, T.J. Hookerrel és a Starskyékkal. A Halálbiztos diagnózishoz a megboldogult Universal Channel készített új magyar változatot, feleslegesen. A néhány hónappal befejezett szériát a Duna TV vetítette, mégpedig a Viasatos magyar hangokkal. Az M3-nak köszönhetően meg tudtam jobban ismerni a T.J. Hooker és Starskyék kalandjait. Az előbbit sajnos a harmadik évadig vetítették. A neten pedig nem tudtam tovább megnézni. Starskyékat viszont igen. Érdemes tudni, hogy három szinkronos változat készült ehhez a sorozathoz. Először a Magyar Televízió vetítette, később a Viasat 3, és az AXN, akik nagyszerű szinkront csináltak! Emlékszem a korábbi magyar hangokra és az nem nyerte el a tetszésem. Túlságosan idős hangokat kaptak a főszereplők. Az AXN féle magyar változatban fiatalabbá tették őket. Az M3 mikor elkezdte a sorozatot akkor tavaly 2016-ban leszinkronizálta a Starsky és Hutch bevezető részét. A sorozat eleinte nem tetszett nekem, mert túlságosan is megmutatta az amerikai szegénység sötét oldalát, amelyben a drog és a rablások álltak a középpontban. Úgy az első évad közepén kezdett megtetszeni a sorozat, aztán már a 2. szezontól kezdve nagyon megtetszett. Sokkal inkább akkor lett változatosabb a széria, ám komolyabb epizódok néha becsúsztak. Nagyon viccesnek tartottam Huggy Beart, a színesbőrű bárost, aki mindig új dolgokat próbált ki, ám nem mindig járt sikerrel. Ott van Dobby kapitány is, akit Starskyék néha-néha megvicceltek. Rendes fickónak tartottam, mert mindig a fiúk mellett volt, főleg amikor nagyobb bajba kerültek. Starsky és Hutch nemcsak társak voltak, hanem barátok is. Ez volt, ami nagyon tetszett a sorozatban. Ahányszor az egyikük bajba került, a másik mindig segített. Volt olyan rész amikor Starsky, de olyan is amikor Hutch került olyan veszélybe, hogy az egyik társ megtett mindent hogy megmentse a barátja életét. De egyébként Huggy-ra és Dobby-ra is számíthattak. Itt is ugyanazt az összefogást fedeztem fel, mint a Charlie angyalaiban. Egy jó csapatot, akik összetartanak a bajban. Kár hogy abban az időben kihagytam a sorozatot, de az a gondolat vigasztal, hogy egy jobb szinkronnal láthattam. Azt észrevettem, hogy voltak olyan epizódok, melyeknek történetei picit hasonlítottak néhány Charlie angyalai epizódra. De ez nem zavart engem. Nagyon sok jelenet megnevettetett engem, és együtt éreztem a szereplőkkel, amikor nagy bajban voltak. Akadtak felkavaró részek amikor Starsky és Hutch egy-egy részben megismerkedtek olyan lányokkal, akikbe beleszerettek, de a sors mindig elvette tőlük a szerelem lehetőségét. Minden évad különböző főcímzenével kezdődött, ami az újdonságérzést erősítette bennem. Ez nagyon jó volt. Kár hogy csak négy szezont készítettek. Ugyanabban az időszakban készült a Charlie angyalai, mint a Starsky és Hutch. A két sorozatot követte T.J. Hooker, amiben ugyan volt humor, de az már komolyabb témákat feszegetett és megmutatta, hogy milyen élete van egy rendőrnek, valamint azt is, hogy mennyire van befolyással ez a családi életére. A 70-80-as években készült krimisorozatoknak nagyon jó hangulatuk van. Pl. itt van Columbo is. Sajnos ma már nem tudnak ilyeneket készíteni. A Gyilkos sorok az a 80-90-es években készült és szintén nagyon tetszett. A Halálbiztos diagnózis volt az utolsó olyan sorozat, aminek jó volt a hangulata. Azt 1993 és 2001 között forgatták. Mikor a Monkot megnéztem úgy voltam vele, hogy egyszer fogyasztható. Tetszett, de egyszer elég volt. Az többi felsorolt sorozatok olyanok, amelyeket többször is szívesen megnézek, mert nagyon jók! 

Starsky és Hutch filmen

2004-ben a nővéremmel elmentem moziba megnézni a sorozat filmváltozatát, amelyben Ben Stiller és Owen Wilson alakította a két főhőst. Akkor nekem még annyira nem tetszett a film, hisz nem néztem a sorozatot. A nővérem nagyon szerette mikor gyerek volt. A filmváltozat egy akcióvígjáték volt. Nem olyan régen megvettem dvdn és újból megnéztem. Az jött le nekem, hogy a sorozat előzményét mutatja be a film. A sorozatban nem mutatták be hogy Starsky hogyan találkozott Hutch-al. A filmben viszont ezt megcsinálták. Nem szeretném elárulni a mozifilm lényegét, ám annyit igen hogy a sorozatbeli Starsky és Hutch szerepelnek benne. 

Nemcsak a sorozatot, de a filmet is ajánlom mindenkinek.

ÉRDEMES TUDNI: Más a film és a sorozat világa, de mindkettő szerethető.

BEN

Óriási dolog

Lassan harmadik hete vágtam bele életem egyik legnehezebb kihívásába, a netes műsorom, az estiBEN forgatásába. Eddig tíz adás készült és nem bántam, meg hogy kiálltam az internet nyilvánossága elé. Úgy gondolom, hogy nemcsak magamon, de másokon is segítenem kell azzal, hogy egyedi műsort csinálok. Megpróbálom megtörni más hozzám hasonló sorstársamban azt a kemény jeget, mely csak nem akar elolvadni. Hogy milyen érzés műsort készíteni? Nehéz. Főleg azért, mert mikor bekapcsolom a kamerám akkor az első felvétel sosem sikerül, így ki kell kapcsolni és újból kezdeni. Van, hogy második és harmadik bekapcsoláskor rontok, de aztán csak beindul a bátorság motorja. A hibás kezdések szerencsére nem érik el az egy percet. Vannak olyan helyzetek, amikor épp a műsor közepén állok, és akkor érzem, hogy le kell állnom. És az adott szakasz utolsó másodperceit lecsippentem a felvétel végén, majd egybeforrasztom a következő szakasszal. Az estiBEN előzménye egy zárt, netes napló volt, az Esti likőr, melynek voltak nyílt adásai, de többnyire személyes panaszaimat mondtam el a kamerába. Naplóírás helyett a szóbeli napló sokkal eredetibbnek bizonyult, melyet hosszú idő után abbahagytam. Az estiBEN egy úm. újrakezdés és megmutatom ennek a társadalomnak milyen a világ autizmus szemmel. Zavarban vagyok, emiatt sajnos könnyedén félre lehet érteni. Ebben a helyzetben természetes ez a viselkedés, hisz nyíltan beszélek a videókban és tisztában vagyok azzal, hogy felkerül a netre. Egyik pszichológusom, az Eszter tegnap mondta, hogy óriási dolog, amit csinálok, hisz ő ilyesmit nem tudna tenni, amit én. Nem könnyű elkészíteni ez estiBEN-t, de amíg tehetem csinálni fogom. Az tény, hogy miközben forog a kamera, akkor zavarban vagyok. Bízom abban, hogy ez idővel majd enyhülni fog és sokkal magabiztosabban fogok teljesíteni. A műsorommal megmutatom, milyen vagyok, de ügyelek arra, hogy csak annyit áruljak el magamról amennyit szabad. Mert fontos tudni, hogy az én világomnak csak egy részét mutatom meg a nagyközönségnek.  

Ilyen a világom táblázata. Nagy, téglaalakú „terület”. 

Az estiBEN adásait a szobámban veszem fel. Akadnak azonban bevezető videók is, amelyeket máshol rögzítek, majd azt beillesztem a szerkesztéskor az adott részbe. A legutóbbi adást a szüleim szobájában vettem fel és a fotelben ülve beszéltem a nézőimhez. A műsorom politikamentes, és nem a fényűzésről szól. Megmutatom milyen egy CD, hanglemez és részletesen beszélek róluk. Nem vagyok gazdag ember, egyszerűen élek, de mégsem mutogatom az otthonom a neten keresztül, mert a magánszféra számomra szent. Más ha a szobám egy szeletét megmutatom. Nagyon sok fiatal kihasználja az internet és az okostelefon adta lehetőségeket és a világháló elé tárja magánéletét. Ez nem az én világom. Megvannak a magam szabályai, melyeket betartok. A jövőben szeretném az estiBEN-t egyre több érdekességgel megfűszerezni és megismertetni másokkal egy egészen más kultúrát, amely totálisan eltér az átlagostól. A műsoromról szó fog még esni máskor is. Remélem sokak tetszését elnyeri majd. Néhány képet megmutatok a felvételekből:

A nagyításhoz kattintsatok a képekre: 

 A Virányosi házban.

Ismerősöm házában Monoron

A latin zenei adás közben

BEN