CHIPITO MEGMENTÉSE A BENOVELAS MAGAZINOM 6. SZÜLETÉSNAPJÁN

Lujzimmal útnak indultam a SPAR felé, hogy vegyünk néhány dolgot a BENovelas újságom szülinapjára. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen az új limitált kiadású Toffifee, amelyben extra csoki tartalom van. A sétányon haladva megpillantottunk egy pici verebet, aki nem tudott mozdulni. Nem volt megsérülve, ellenőriztem. Nyugodtan le tudtam fotózni közelről. Már épp a kezembe vettem volna, amikor egy pasi megelőzött és a közeli kő mögé rakta le a madárkát. Szerinte ott nem esik baja. Nem értett ő ehhez! L Csederből vederbe került a verebecske, ezért kiemeltem óvatosan, hogy a kezemben erőre kapjon és el tudjon biztonságosan repülni. Féltem is attól, hogy akaratomon kívül megsértem, de hála az égnek nem történt baj. Elneveztem Chipitónak és a kismadárhoz szóltam. Megnyugtató szavakat mondogattam neki, közben karmocskáival a tenyeremben volt. 

Éreztem a ragaszkodását és annyira látszott rajta, mennyire elesett. Lujzi nem merte megsimogatni. Mondtam neki, hogy elég csak az ujjacskájával végigsimogatni így nyugszik meg a madárka. Én simogattam a mutatóújjammal. Azt találtuk ki Lujzimmal, hogy hozzuk haza, mert hiába emeltem fel a tenyeremmel a madarat nem akart elrepülni. A HÉV hangjától megijedt, lehajtotta a kis buksiját. Mondtam, hazahozom és az erkélyen biztonságba helyezem. Elindultunk Lujzival lassan, de abban a pillanatban Chipito felszállt. Ismerős a történet? Anno hasonló élményben volt részem, mikor 2017-ben rábukkantam Erasmóra, ki szintén bajba került.

https://benlacosta.blogspot.com/2017/04/erasmo-repulese.html 

Szívesen gondoskodtam volna róla és Chipitóról, de elmentek tőlem. Lujzi elmondta, hogy kicsit félt a verébtől, de beszélgettem vele a Vili, a veréb című rajzfilmről. Azt a mesét gyermekkoromban sokszor láttam, szerettem, de többé már nem szeretném megnézni, mert sok fájó emléket szakít fel bennem. A lényeg az, hogy egy védtelen kismadár, mint Chipito kiszolgáltatott. Megeszi egy macska, emberek megölhetik, vagy bánthatják. Nem hagyhattam ott, segítségre szorult. Mondogattam neki: szárnyalj, ne félj! Lehet, hogy megértette és erőre kapott. Jó dolog volt segíteni rajta. De többet nem láthattam, ezért szomorú voltam. Lujzimmal ezután vásárolni mentünk. Folyton Chipito járt a fejemben.

Itthon Lujzimmal és Gömbimmel megünnepeltem a BENovelas magazinom 6. születésnapját. Pont 6 esztendeje annak, hogy BN Program címmel kinyomtattam az újságom első számát. Vienetta fagyit ettünk, cherry coke-ot ittunk és extra csokis Toffifee-t fogyasztotunk. Egy ezüst 6-os gyertyát is meggyújtottunk. Nem minden megvett tárgy fért ki az ágyra. Minden évben az a szokás, hogy az ágyamra kirakom az előző évben megjelent újságokat, köztük az újat és melléjük az elmúlt 1 évben vett lemezeket, ill. másfajta tárgyakat hozzájuk rakom. Idén szűkös volt a hely. A 2010-es Eros Ramazzotti koncertes CD-t hallgattuk háttérzenének. Chipito biztos messze jár már. Most is gondolok rá e sorokat írva. Talán csak nemrég kezdte tanulni a repülést és bizonytalan volt. Ki tudja. Remélem, hogy jól van és biztonságos helyen húzta meg magát. Ahogy annak idején Erasmónál, most Chipito esetében is öröm volt segíteni. Öröm volt az, hogy megmenthettem kicsinyke és törékeny életét.

BEN

LEBONTOTT BURKOLATTAL

 

Nyáron egy teljes hónapon át a 3-as metró csak az Árpád hídtól Újpest-központig közlekedett felújítás ürügyén. A napokban visszaállt a rend. Lehel tértől Újpestig, a Nagyvárad tértől Kőbánya-kispestig ismét mennek a metrók.

Örültem annak, hogy már nem kell maszkot viselni a metróban, így maszk mentesen, végre nyugodtan metrózhattam a déli szakaszon. A Nagyvárad térre érve ködporos hangulat, elégetett csillagszóró szag fogadott. Az állomás egyik peronján síncserék, komolyabb felújítási munkák zajlanak elzártan. A másik peronon pedig szerencsére jár a metró.

Nagy meglepetés fogadott mikor a lépcsőn siettem le. A peron mögötti oldalfalburkolatot elbontották. Olyan volt a hangulat, mint annak idején a 2-es metró felújításakor. István barátommal a speciális suliból mindig a Déli pályaudvar felé mentünk, hogy onnan a metróval utazzunk tovább. Nyári szünet előtt voltunk, és a 2-es metró felújítása a Deák téren, Moszkva téren és Déli pályaudvaron folytatódott 2006-ban. A teljes lezárás előtt az metróállomásokon lebontották a tető és peron mögötti falburkolatokat. Csak a szocreál lámpák égtek. Sajnos nincsenek korabeli képanyagaim a hangulatról, mivel a fotózást pont 2006 nyarán kezdtem el.    

A 3-as metró felújított déli szakaszánál minden állomáson leszálltam, magamba szívtam a friss levegőt és szelfiztem párszor. A legszebb pillanat a Kőbánya-kispest felé vezető alagút látványa, amelyben úgy sétálgatnék.  

Aznap nyomtattam ki a legújabb BENovelas magazinom. Már a 72. számot. J Metrózás után pedig hazaindultam. Azt gondoltam, hogy ezalatt az egy hónapos lezárás után hétvégén is lehet élvezni a felújított déli szakaszt, de továbbra is pótlóbusszal lehet utazni ezen a részen, és a BKK még csak meg se magyarázza azt, miért szívatja ennyire az utasokat. Nem volt elég az az 1 év, 7 hónap amit a felújítással töltöttek el? Nem hiszem, hogy az azbeszt mentesítés lehetett az oka. A 3-as metró felújításával egyre lassabban haladnak, rég készen kellene lennie a középső szakasz felének! Ha át is adják a felújított részt, majd kitalálják, hogy hétvégén le kell zárni bizonytalan időre és csak hétköznap használhatják az utasok. Anno a 2-es metró felújításakor nem így volt. A 2007-es rekonstrukció során télen még voltak utómunkák, de tudomásom szerint nem történtek hétvégi lezárások, csak amikor az Alstom kocsikat üzemelték be 2013-ban.

A Ferenciek tere 2021. augusztus 5-én

Néha belesekedek a fémfal résein, hogy áll a felújítás, de csak csupasz falakat látok. A metrófelújítás honlapján pedig régen nem tettek fel új fotókat. Nem fog elkészülni a munka 2022 végére.

BEN

MAGYARORSZÁG TORTÁI 2021.

2007 óta készítenek minden évben Magyarországon ország tortákat, melyek „megjelenése” augusztus 20-ára esik. Idén a Napraforgó és a Beszterce rózsája torta lett a győztes. Meg is kóstoltam mindkettőt a Nándori cukrászdában. Mielőtt győztest hirdetnék, jellemzem röviden a tortákat.

A világos tortát Napraforgónak hívják. Az alsó tésztarétegben napraforgómagok vannak és a tetején joghurt, majd körtés zselérétegek lapulnak. A tortaszelet csúcsát habcsók koronázza meg, de azt nem ettem meg, mert nem szeretem a habcsókot, mivel túl töménynek tartom. A narancssárga szelet cukormentes, ez a Beszterce rózsája, amely jobban ízlett, mint a másik. Sárgabarackos ízű, van benne csoki réteg és barackmag lisztből készítették. Annyira jó volt, hogy ezt a tortát neveztem meg győztesnek.

Nagyon szépen megalkotott torták, remek íz világ. A tavalyiak is jók voltak, de egyszer fogyasztható kategóriába soroltam őket. Az idei alkotások viszont nagyon elnyerték a tetszésemet. A sárgabarackos főleg.

1 szelet torta volt 850 Ft, amelyet kissé drágának találtam, de a kóstoláshoz mindenképp megérte. 1700-at fizettem két szeletért. Tavaly úgy 950 volt szeletje az akkori ország tortának. Az nagyon zavaró volt, hogy amikor reklámozták akkor a kalóriaszámot is belevették, amely a csinos reklámot véleményem szerint elcsúfította. Engem mindig zavarnak az ilyen dolgok. Annak idején nem foglalkoztak az ilyesmivel. Amennyi méretű egy szelet ország torta abba nem hal bele senki sem. Nekem ez a véleményem.

Az Őrség zöld aranya

Amikor a tesómat és Lujzimat elkísértem megvenni a tanszereket, akkor utána beültünk a Szamos cukrászdába, és ott volt szerencsém megkóstolni a 2016-os ország tortát, az Őrség zöld aranyát is. Az tökmagos ízesítésű. Nagyon ízlett nekem. Hasonlóan réteges, mint az idei torták. 

1046 Ft-ba került egy szelet. Nem múlta felül az ez évi Beszterce rózsáját, amelyet később ismét ettem, mert vágytam rá. Nem tudtam betelni a különleges íz világával. Az Őrság zöld aranyára visszatérve lehetséges, hogy tejszínhabos volt a réteg, de ennek ellenére nagyon meg voltam vele elégedve. Emlékszem az első ország torta a szilvás gombócos volt, amely nagyon fincsi volt és abból 4 alkalommal is ettem.  Persze mostanában már nem láttam. A mai cukrászdák fénypontja a sós karamell. Még fagylaltban is.

Az ország torták azon ízeit is megkóstoltam volna, amelyek nem nyertek. Biztosra vettem volna hogy azok közül is kikerül egy ízlésemnek megfelelő győztes, mert hát nem lehet csak 2 győztes. Hisz az ország tortából minden évben két torta nyer. Aki kóstolni akar, az a Beszterce rózsájával kezdje!

BEN   

BENovelas ENSALADA 2021.

 

Új íz világgal kombináltam a korábbi salátám. Így a nyár végéhez közeledve úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a korábbi receptem. Az eredeti, húsos változatot itt lehet elolvasni:

https://benlacosta.blogspot.com/2020/04/benovelas-salata.html

Az idei salátához nem kell más, mint:

2 csomag salátakeverék (ízlés szerint)

egy fél zacskó hagymás tejfölös chips

4 keskeny szelet puffasztott rizs vagy búza

2 doboz natúr joghurt

2 csomag fokhagymás salátaöntet por

2 szelet zöldfűszeres grillsajt

A két csomag salátakeveréket kibontjuk, majd tálba öntjük. A joghurtot összekeverjük a fokhagymás öntetporral, majd állni hagyjuk 5 percig. Ezalatt a fél zacskó chipset porrá nyomjuk, majd a salátára szórjuk. Ezután a puffasztott rizs, vagy búzaszeleteket (lehetőleg legyen sós, vagy enyhén sózott) tördeljük szét olyan kicsire, amennyire csak lehet, majd azt is rakjuk a salátaágyra. Miután elvégeztük a műveleteket öntsük rá a salátaöntetet, majd óvatosan keverjük össze, hogy minden részen legyen. Kb. félórát hagyjuk utána állni, hogy az ízek összeálljanak. Ilyenkor ázik meg a chips és a puffasztott rizs/búza szórat. Miközben összeállnak az ízek a grillezendő sajtszeleteket tegyük grillrácsra, vagy grillsütőbe és kockás külsejűre süssük. Ha elkészültünk a salátához tálalva kínáljuk. J

BEN

S.O.S AUTIZMUS!

Tajgetosz törvény, hajléktalan törvény, eltörölték a magántanulóságot és nemrég jóváhagyták a padofil törvényt is, amelyet összemostak a homoszexualitással. Idő kérdése, bárki sorra kerülhet, akár mi autisták is. Mert bárkiből lehet ellenségkép, ki a kisebbséghez tartozik. Ez folyik ma Magyarországon. Én persze viszem továbbra is világom aprócska hajóját és nem engedem, hogy ebbe valamilyen beteg politikus banda beleavatkozzon. Néha úgy érzem megtámadott az ellenség. Végül is így van, hisz én is az LMBTQ közösség tagja vagyok.   

Mostanában a nyár folyamán hetente van gayrómeós klubtali. A facebookos csoporton belül is jó a hangulat. Meleg társasimmal jókat beszélgetünk, hétköznapi dolgainkról osztunk meg képeket, élményeket. Van, aki megosztja miket főzött, valaki azt mutatja meg fotóin, hogyan telik az aktuális szabadnapja. Így van ez rendjén. És mostanában szombatonként összejön a társaság pár tagja, hogy beszélgessen, jókedvűen kiengedje magából a gőzt. Én is ezt teszem.

Az én autizmusom ugyan enyhébb, mégsem megy a bulizás annyira, ahogy a többieknek. Más az, ha összeáll a meleg csapat, zajlik a beszélgetés, de a bulizás már nem az én reszortom. Néha egy kakukktojásnak tartom magam, mert más vagyok, más voltam, mint a többiek. De ezt már úgyis mindenki tudja. Mióta az eszemet tudom, haladok egy úton egészen kicsi korom óta. Itt-ott megállok, de volt ahol nem láttak szívesen, és volt ahol igen. Volt, amit én csesztem el, és volt ahol helyrehoztam egy rakat hibám. De egy biztos. Nem fogadja el a társadalom az autizmust, sem pedig a melegséget. Meg persze a többi másságot is félelemmel fogadja. Épp a napokban csevegtem egy sráccal, aki vizsgálat előtt állt az autizmussal kapcsolatban. Tudni akarta, neki is van e ilyenje. Beszélgettünk néhány napig a facebookon és észrevette a profilképem, amelyen ki volt írva: „Én is ember vagyok”. A srác azt írta a homoszexualitásra, hogy természetellenes, meg hogy emiatt elpusztul az emberiség. Én próbáltam megértetni vele, hogy nem így van, hisz vannak olyan nők, akik azért nem tudnak gyereket szülni, mert meddők és hogy az állatvilágban is van melegség. A srác persze azzal válaszolt, hogy az emberiségből árad az állatvilág melegsége. Komolyan, ennyire hülye és primitív hogy lehet valaki? Nem fogta fel, amiket írtam és azt sem, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha nem beszélnek a melegségről, mint komoly társadalmi témáról. Komolyan hányingerem van a sok homofób idiótából, akik a szövegeikkel ártanak a környezetüknek. Nem részletezném, hogy zajlott az utolsó pár mondatos beszélgetésünk, de tiltás lett a vége. Annyit megjegyeznék még, hogy megírtam neki azt, hogy számos fiatal megölte magát, mert a melegséget a társadalom támadja, elítéli, erre az volt a válasza, hogy mindenki maga dönt az életéről. Együttérzés = 0. Ilyen hozzáállással nem lehet változásokat elérni. Ezért tartom továbbra is fontosnak az érzékenyítéseket az iskolákban, nehogy temérdek iskolai erőszak legyen, ne történjen öngyilkosság, vagy ne adj Isten gyilkosság! Nagyon azt látom, hogy a melegséget azzal a példával támadják, hogy az emberek nem tudnak szaporodni. Van, aki nem akar gyereket vállalni. Hány olyan heteró férfi van, aki nem nősül meg, marad agglegény és a kalandozásoknak éli inkább az életét. Hány olyan lány van, aki nem tud gyereket szülni, mert épp nincs méhe, vagy épp nem alakult ki úgy, hogy az lehetőséget adjon egy gyermek kihordására. Steril férfiak is vannak, akik nem tudnak nemzeni. Sorolhatnám tovább. Ha nem születtem volna melegnek, se Aspergeresnek, talán ma 35 évesen családapa lennék egy „normálisnak” mondott légkörben. Kérdem én: Mi a normális? Megfelelni, vagy szabadon élni? Én az utóbbit választom. Valahogy örülök is annak, hogy inkább vagyok más, mint egy ún. átlagmodell. Ha 35 évesen most lenne gyerekem, lehetséges, hogy örökölné tőlem az autizmust. Erre a világra nem akarnám bízni a gyermekem, ha eltávoznék az élők sorából. Inkább kihokizom magamból. Szó szerint. Nem érez, nem tud semmit és jobb is így.  

Aggasztó a helyzetünk, autistáknak. Ha elnézem a súlyosabban érintett bajtársaimat, sokuk fel se fogják, milyen a világ gonoszsága. Pl. nekem helyén van az eszem, de van egy csomó gátlásom, melyekkel nap, mint nap küzdök. Van egy rossz stílusom. Ha úgy látom, hogy bántani akarnak akkor én is bántó vagyok. Ez sajnos rám ragadt anno. Sajnos tisztában vagyok azzal, milyenek az emberek, mennyire szemét tud lenni egy bizonyos réteg. Túlságosan is! Remek példa Tóth Turgonyi Dóra esetei, aki az autizmus liveot vezeti. Támadják őt és a családját a fiai autizmusa miatt. Sokszor megjegyeztem azt, hogy nem szabad kiteregetnie a családi szennyesét, a magánéletét, és a gyerekei képeit, mert visszaélnek velük az emberek. Én a blogom és a netes világomban nagyon odafigyelek arra, hogy miket osztok meg. Pl. ez a cikk is vágva lesz megosztva, mert a legvégét nem fogom közzétenni, mivel az újságnaplóban lesz csak elérhető. 

Névnapi ajándékaim. John Mayer bakelit és a zöld színű Phil Collins: The Singles vinyl. Kár hogy nem lehetett az enyém a 4 lemezes kiadvány. A pszichológusom mindig azt mondta nekem, hogy az életből a szép dolgokat emeljem ki. Pl. örüljek egy új lemeznek, új élményeknek. Csak úgy lehet átvészelni a nehéz időket, ha mindig vidám dolgokra gondolunk, próbálunk pozitívan hozzáállni az élethez. István barátommal mikor elmegyünk autós túrákra, akkor kiszabadulok a pesti őrültekházából és a csendes vidéki atmoszférában találom magam. Ilyenkor nem gondolkodok annyit a nehézségeimre és a mindennapos küzdelmeimre. Fotózok, videózok, megörökítem az akkori pillanatokat, élményeket. Már hatodik éve, hogy újságot írok, de 15 éve fotózok és elkapom a múló pillanatokat, hogy a későbbiekben néha elővegyem a múlt szép emlékeit és nosztalgiázhassak egyet. Bárcsak meg tudnék ebből élni, de elvileg a fotózás nem olyan munkakör, amiért annyit fizetnének, hogy meg lehessen élni. A zenei stílusom miatt is az van, hogy akikkel kapcsolatba kerülök, azok az emberek egyáltalán nem gyűjtenek CD-ket, nem ismerik az általam ismert énekeseket. Phil Collinst igen, hisz ő népszerű énekes. A legutóbbi klubtalin Pablo Alboránról beszélgettem. Az egyik tag, aki a párjával külön magyar hírességeket interjúztatnak, nem ismeri őt, sem pedig azokat a latin zenei énekeseket, akiket szeretek. Megvallom, mindig morgok magamban, ahányszor elmegyek egy Média Marktba, vagy más budapesti fennmaradt CD-s üzletbe és épp nem találom azt, amit annyira szeretnék! Külön a Face the musicnál rendelek külföldi latin zenei CD-ket, bakelit lemezeket. Vannak olyan kiadások, melyeket már nem lehet beszerezni, mert kivonták a forgalomból. Sajnos sok kiadó úgy jelentet meg különböző albumokat, hogy csak egy rövid ideig árulhatják, azután kész. Ha később be is kerül újra a katalógusba pár darab, azok ára majdnem dupla annyiba kerülhet, mint amikor először forgalmazták. Sokszor rendelek elő új albumokat, nehogy lemaradjak róluk. Írok róluk magyarul, foglalkozok a ritkaságokkal. Lemezfüggő is vagyok. Olyan nekem a CD és a bakelit, mint egy nőnek az ékszer. Tudnék még írni a többi mániámról, de ez a cikk nem erről szól most.    

Társadalmi különbségek tovább osztva

Ha úgy vesszük a kisebbségek között is vannak megkülönböztetések. Nekem egyedül a romákkal van bajom, de azok közül sem mindegyikkel. Csak azokat a romákat ítélem el, akik rombolnak, bántanak másokat. Tartok is tőlük, így a „normális” romák kerülnek miattuk kellemetlen helyzetbe, mivel a társadalom úgy gondolkozik, hogy mindenkit egy kalap alá vesz.

Megtapasztaltam azt is a bőrömön, hogy a meleg világ egy rétege sem elfogadó. OK. Követtem el én is hibákat akkoriban, mivel nehezen fogadtam el magam, de sajnos sok olyan meleg van, amely többet képzel magáról. Évente hatalmas figyelem fordul rájuk a Pride alkalmakon, melyeknek nagyon örülök, de az áprilisi autizmus világnapi séta pedig csak egy kis csendes járkálásból áll, melyet a Nemzetközi Cseperedő Alapítvány rendez meg szinte ugyanolyan stílusban, mint minden évben. Aztán a Gellért hegy és néhány budapesti épület kékbe borul. Csak ennyi? Ennyit érnénk mindösszesen?

A le%olás és a munka

Volt néhány kellemetlen pillanatom, amikor a munkavállalásról esett szó. Pl. az egyik BENovelas adásomban. Ott nem lehet kommentelni, mert minden videómnál ezt megtiltom, ugyanis tisztában vagyok a sok unott, keserű és rosszindulatú emberrel, akik könnyen kipécéznek másokat és inkább nem kockáztattam, a kommentfunkciót letiltottam. Sajnos az autizmusom miatt sokban vagyok korlátozva, ráadásul van egy mentális betegségem is. Egy „normális” munkahelyen nem tudok elhelyezkedni. Sok éve mikor az AURA Egyesületbe jártam ott hozzám hasonló emberekkel részt vettem egy tréningen, amely a munkavállalás feltételeiről szólt. Én abba a kategóriába tartozok, ahol megváltozott munkaképességűnek kell lennem, és szó szerint le kell %olni ahhoz, hogy legyen munkám, DE csak bizonyos munkakörökből lehet választani, hogy mit is szeretnék. Bizonyos időszakonként egy bizottságnak felül kell vizsgálnia az autizmus diagnózist, ami tök felesleges, mert az autizmus egy életen át tartó állapot, és NEM BETEGSÉG! Az is lehet, hogy megaláznának, mert számos aspergeres fiatalt aláztak meg a bizottság előtt, köztük egy egyetemistát is. A hiba nem bennem, hanem az állami rendszerben van sajnos! Nem azért érettségiztem le kemény munkával, hogy ne dolgozzak, hanem hogy legyenek esélyeim! Csinálom ezt a fotózást is, hátha sikerül megélnem belőle és ezek mellett más terveim is vannak. Csakhogy az autizmus olyan, hogy nagyon sok gátat szab. Nem mindenben hagy érvényesülni. Nehezen engedi meg, hogy emberi kapcsolataim legyenek, sokszor viselkedek furcsán, sok esetben kerülök kellemetlen helyzetekbe. Sajnálatos módon a közelemben lévő emberek egy része sem érti meg, hogy mit jelent az autizmus. Akár enyhe, akár súlyos. Mi sokak szemében értelmi fogyatékos személyek vagyunk, akik =-ek a társadalom nyűgeivel. Ez roppant megalázó, mert az autizmus is sokszínű. Az átlagos emberek ocsmány rétege pedig lesben áll. Én próbálom ezt úgy felfogni, hogy ezeket olyan személyek terjesztik, akik irigyek a különleges tehetségeinkre, más gondolkodásmódunkra. De másik pillanatban elszomorodok azon, hogy sok olyan ember bánt engem, ill. a bajtársaim, akik nem ismernek, és azt gondolják, hogy megengedhetik maguknak a sok szitkot. Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy járok, beszélek, nem vagyok szelektív evő, nem borulok már ki annyiszor, mint gyermekkoromban. Mert bizony, ha szenzoros inger ér, akkor szörnyűek az adott pillanatok. Egy külső szem vagy nem érti meg, vagy nem akarja megérteni a helyzetet és akkor úgy érzem, el kell magyaráznom a miérteket és hogyanokat. Lassan ott kezdek tartani, hogy elegem lett a sok magyarázkodásból és abban reménykedni, hogy egyszer csak megértenek engem és elfogadnak. Belefáradtam ebbe. Belefáradtam a saját hazám nemtörődömségébe, a politikusok őrültködéseibe, az emberek leszarom viselkedésébe. Leírom, kimondom. Elhiszem Tóth Dóra írásait, amikor a legkisebb fiával úgy bánnak az iskolában, a buszon és a lakóközösségében, mint egy állattal. Sajnálom azt a kisfiút. Levente okos gyerek, sokat olvastam róla. Dóra leírta a blogjában milyen az autizmus sötétebb árnyékában élni és hogy ez a „stigma” minden pénzüket felszippantotta. Jobb az én helyzetem, kétségtelen, de akkor is szörnyű belegondolni abba, hogy egy súlyosabb autistának mennyire fájdalmas lehet az élet. Vannak nem beszélő autisták is sajnos. A sok átlagos és „normális” ember mindig azt gondolja, hogy velük nem történhet meg az autizmus, a melegség és a többi másság. De amikor a környezetükben, vagy a családjukban megérkezik egy pici baba, akkor az elején még nem derül ki, hogy bizony az új jövevény mássággal rendelkezik. Egy down szindrómás embernél jól látszik, ill. olyan másoknál, akik már csecsemőkorukban rendelkeznek külső jelekkel. Bárkivel megtörténhet az, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozhat az élete és ez nem választás kérdése! Ezt dobja a gép.      

Elfáradtam, igen. A meg nem értettség árnyékában, illetve a sok sok sok sok sok magyarázkodásba. Azt vígasztal, hogy a szakembereim bíztatnak. Ők mindig elmagyarázzák, hogy bizony az emberek félnek az autizmustól és a családtagok nem akarják elhinni, elfogadni a tényt, hogy a gyerekük eltér a többi embertől. Minden szülő ugyanis azt szeretné, ha a gyermeke „normális” lenne. Néha azt érzem, szégyellnem kellene magam az autizmusom, ill. a homoszexualitásom miatt, holott semmi okom nincs rá. Amiről nem tehetek, nem vagyok felelősségre vonható. Sem én, sem pedig a családom. Nem vonhat felelőségre egy elmeroggyant politikus, sem pedig sok más hozzájuk hasonló beteg elme. Engem nem lehet betiltani, mint valami veszélyes dolgot. ÉN IS EMBER VAGYOK!

BEN

SANZ30

Idén van 30 éve annak, hogy Alejandro Sanz kiadta az első hivatalos albumát, a Viviendo Deprisát, amely 1991-ben jelent meg. Eredetileg volt egy 1989-es albuma Alejandro Magnó néven, amely nem volt sikeres sajnos, de nekem tetszett. Sajnos megvenni nem tudtam a lemezt. Talán egyszer majd lehetőségem nyílik rá. Alejandro Sanz hivatalos neve valójában Alejandro Sánchez Pizarro.

2005-ben mikor a Limewire programról töltögettem le zenéket, akkor sok telenovellás főcímdalt kerestem a neten. Előző évben, 2004-ben kezdtem el vásárolni az első import USA CD lemezeket. Teljesen véletlenül ráakadtam egy különleges énekesre, kinek nemcsak a hangja, hanem a zenei stílusa és maga az előadó szépsége is megfogott. Ő volt Alejandro Sanz. Slágernek számított a 2004-ben kiadott Grandes Exitos 91_04 válogatásalbuma, melynek csak a dvd változatát vásároltam meg. A dalokat külön letöltöttem magamnak.

https://benlacosta.blogspot.com/2018/02/zeneajanlo-alejandro-sanz.html

https://benlacosta.blogspot.com/2017/02/erzelmek-hullamain-alejandro-sanz-zeneje.html

Sokáig csak a letöltött dallamokat hallgattam, de 2009-től kezdve már megvásároltam Alejandro Sanz albumait, melyek nagyon jó áron voltak elérhetőek. Az akkori gazdasági válság idején változó volt egy lemez ára. Hol drága, hol pedig olcsón lehetett hozzáférni bizonyos darabokhoz. Alejandro Sanz albumai akkoriban nem érték el a 3000 Ft-os árat, így lehetőségem nyílt a Music Store-ban megvenni a lemezeit, persze nem mindegyiket. Először a 2000-ben készült El alma al aire lett az enyém, melyet a tesóm vett meg nekem még Zaragózában 2007-ben. Az egy 2 lemezes deluxe kiadvány, mely 2006-ban jelent meg. Az egyik kedvenc Sanz lemezem. Ezután a többi album lett meg. A No es lo Mismót, az El Tren de los momentost, majd a Mást, azután a Paraiso Express szereztem meg. A 91_04-es Grandes Exitos dvd, amin videóklipek vannak az 4990 Ft-ba került, de azt 2006-ban vettem meg a Music Storeban. 2011-ben Barcelonában a Si tu me mirást vásároltam meg papírtokos változatban. Ezután az új Alejandro Sanz albumokat már sorra megvettem 2012-től kezdve, mert addigra a CD lemezek ára is normálisra csökkent Alejandro Sanz első lemezét, az 1991-es albumát, a Viviendo Deprisát 2019-ben szereztem be, amely egy új kiadás volt.

30 év nagy idő és ezalatt Alejandro Sanz számos albumot és mellé koncertes kiadásokat is megjelentetett. Nemcsak CD formátumban, de dvd-n és utólag bakelit változatban is. Alejandro Sanz a szememben valódi latin zenei ikon, és főleg a zenei stílusa miatt. Kiemelt kedvenceim közé sorolom, mert minden egyes albuma különleges és egyedi. Főleg a két kedvenc albumom, az 1997-es Más és a 2000-ben készült El alma al aire. Az utóbbi egylemezes változatban is meglett. Egy ezresbe került nekem csak, mert a budapesti MgRecords-ban bukkantam e ereklyére. Semmi kedvem nem volt otthagyni, megvettem. Dísznek szántam, végül kibontottam és a polcra helyeztem. Persze vannak nálam sokkal mániákusabb gyűjtők, akik 2-3x vesznek meg egy lemezt. Szoktam nézni a spanyol Alejandro Sanz csoportokat és lenyűgöz engem a többi tag gyűjteménye. Irigylem őket azért, mert ők el tudnak menni Alejandro Sanz koncertjére és minden azzal kapcsolatos dolgot megszereznek. Nekem sok CD-m és dvd-m van Alejandro Sanzzal kapcsolatban, de sajnos nem mindegyik koncertes dvd-jét tudhatom magaménak, viszont a stúdióalbumokból mindegyik megvan! J Kár, hogy a magyar közönség nem „kér” a zenéjéből. Én azt gondolom, hogy a világ minden pontján nyithatnának a latin zenei világra. Alejandro Sanz népszerű énekes, de attól, hogy a magyarok nem ismerik, vagy csak nagyon kevesen az nem számít. Luis Fonsi esetében sem. Az óriási hírnév nem egyetlen daltól, vagy albumtól függ. Alejandro Sanz LMBTQ barát és szívén viseli a kisebbség sorsát. Nem is egyszer láttam ilyen videókat róla. Ezt is nagyon értékelem benne. 

                                                                        Forrás: facebook

Amikor legutóbb a gayromeós klubtalin voltam akkor szó esett a latin zenéről. Nem ismerték Alejandro Sanzot. Pablo Alboránt sem mikor kiejtettem a nevét. És szokásomhoz híven belekezdtem pár mondatos történetembe, hogy állnak a magyarok a latin zenéhez. Maluma persze ismert, pedig ő messze nem tett le annyit az asztalra, mint Alejandro Sanz, vagy Laura Pausini. Persze Maluma mindösszesen 27 éves és ő a pergősebb latin zenei világhoz tartozik. A magyar zenehallgató közönség java része a metálra van rákattanva, ill. más bulis zenére. Én jómagam mindig követem a kedvenceimet a facebook segítségével és persze tűkön ülve várom az új albumokat, hogy azokat aztán megvegyem, meghallgassam és írhassak róluk a blogomban.

BEN