A Face the Music oldalán szoktam vásárolni CD-ket és bakelit lemezeket már 4 éve. Ott a főoldalon mindig van ízelítő a közelgő megjelenésekről borítók formájában. Vannak albumok, melyeket elő lehet rendelni. Kiszúrtam egy énekes albumát, John Mayernek a Sob Rock-ját, amely mára eléggé népszerű lemez. 80-as évek és egy kis country zene hangulatát kelti. Először a borítója fogott meg, és amikor meghallgattam az albumot spotify-on akkor hoztam meg a döntést, hogy megvásárolom CD-n. Megrendeltem bakelit lemezen is, ami fekete és átlátszó színben kapható. A bakelitre még várnom kell. A fekete változatot rendeltem meg, mert az átlátszó nagyon drága.
Mielőtt rátérnénk az albumra, elmesélek egy igaz történetet. A Sob Rock miután megérkezett, Lujzimmal elmentünk Kelenföldre, ahol átvettük volna a lemezt, de a Kelenföldi metrómegállóban macikámmal összefutottunk egy 88 éves idős nénivel, aki a Fehérvári úti piacot kereste. Szegény asszony eltévedt és Lujzimmal elkísértük őt Újbuda-központ felé. A néni elmondta, hogy szinte minden ismerőse meghalt. Az unokája az élettársával lakik. Megkérdeztem az idős hölgytől, hogy ne hívjam fel az unokáját, hogy az érte mehessen a Fehérvári úti piacra. De a néni mondta, hogy onnan egyedül is boldogul. Láttam rajta, hogy sebezhető. Mi lett volna, ha rossz emberekbe botlik, akik kihasználják és kirabolják? Szörnyű gondolat! L Lujzival ezután visszamentünk Kelenföldre, majd átvettem a lemezt. Műanyag tokban volt és nagyon örültem neki, mert a digipakkos kiadásokat nem annyira szeretem. A CD füzetben sajnos nincsenek képek, csak a dalszövegeket lehet elolvasni.
John Mayerről kiderítettem, hogy sok éve zenél, de eddig sosem hallottam róla. Ez az első CD, amit megvettem tőle. Belehallgattam a többi albumába, de azok erősen country stílusúak. Ez az új más. Különleges, „levegős” hangulatelemekkel van megfűszerezve. A Last Train Home és a Shot int he Dark a nagy kedvencem a lemezről.
Kicsit úgy éreztem magam az album hallgatása közben mintha egy időutazáson vennék részt. Azért, mert a dalok nem a mai modern zene hangulatát tükrözik. Sokféle régi emléket idézett fel bennem mikor meghallgattam. 38 perces csak a CD, tehát CDileg egy fél lemezről beszélhetünk. Eszembe jutott 3 album, melyeket anno vásároltam. Az egyik a 2019-ben vett Bruce Springsteen: Western Stars, és a 2004-ben vásárolt Ray Wilson: The Next Best Thing, ill. a szintén 2004-ben beszerzett George Benson: 20/20 albuma.
Ha megfigyeljük a lemezeket és a borítókat vannak hasonlóságok. A Benson album borítója picit hasonlít a Sob Rockra színileg és hangulatilag. A Ray Wilson és Springsteen borítók között is van hasonlóság. De vajon mi a közös a 4 lemezben? A hangulat. Persze mind a négy album eltérő stílussal rendelkezik, mégis van átfedés. Mint a matematikában. Anno a George Benson: 20/20 albumát csak borító alapján ítéltem meg és nem bántam meg a vásárlást, mert egy nagyszerű 80-as évekbeli albumhoz jutottam hozzá. A Ray Wilson: The Next Best Thing teljesen véletlenszerűen lett meg anno. Még az Árkádban vettem meg és láttam a polcon. Ray Wilson a Genesis utolsó énekese volt, és ő énekelt az 1997-es Calling all stations című albumon. A borítója rabul ejtett és mivel jónak ítéltem meg a Genesis utolsó lemezét megvettem a Wilson lemezt. Az erős közepes, mert vannak benne olyan dalok, amelyek nem az én stílusom. A 2019-es Bruce Springsteen lemezt is először borító alapján ítéltem meg, de akkor már spotify segítségével meghallgattam az albumot és jónak találtam. Ugyanez lett végül a helyzet a Sob Rock-kal.
John Mayer: Sock Rock-ja egy erős négyes. Ezért is érdemelte ki a bakelites vásárlást is. Remélem az énekes következő albumai is ugyanolyan jók lesznek, mint most az új. Remélem.
https://open.spotify.com/album/2JmfwvRDitJlTUoLCkp61z
John Mayer új albuma a spotifyon is elérhető.
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.