CHIPITO MEGMENTÉSE A BENOVELAS MAGAZINOM 6. SZÜLETÉSNAPJÁN

Lujzimmal útnak indultam a SPAR felé, hogy vegyünk néhány dolgot a BENovelas újságom szülinapjára. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen az új limitált kiadású Toffifee, amelyben extra csoki tartalom van. A sétányon haladva megpillantottunk egy pici verebet, aki nem tudott mozdulni. Nem volt megsérülve, ellenőriztem. Nyugodtan le tudtam fotózni közelről. Már épp a kezembe vettem volna, amikor egy pasi megelőzött és a közeli kő mögé rakta le a madárkát. Szerinte ott nem esik baja. Nem értett ő ehhez! L Csederből vederbe került a verebecske, ezért kiemeltem óvatosan, hogy a kezemben erőre kapjon és el tudjon biztonságosan repülni. Féltem is attól, hogy akaratomon kívül megsértem, de hála az égnek nem történt baj. Elneveztem Chipitónak és a kismadárhoz szóltam. Megnyugtató szavakat mondogattam neki, közben karmocskáival a tenyeremben volt. 

Éreztem a ragaszkodását és annyira látszott rajta, mennyire elesett. Lujzi nem merte megsimogatni. Mondtam neki, hogy elég csak az ujjacskájával végigsimogatni így nyugszik meg a madárka. Én simogattam a mutatóújjammal. Azt találtuk ki Lujzimmal, hogy hozzuk haza, mert hiába emeltem fel a tenyeremmel a madarat nem akart elrepülni. A HÉV hangjától megijedt, lehajtotta a kis buksiját. Mondtam, hazahozom és az erkélyen biztonságba helyezem. Elindultunk Lujzival lassan, de abban a pillanatban Chipito felszállt. Ismerős a történet? Anno hasonló élményben volt részem, mikor 2017-ben rábukkantam Erasmóra, ki szintén bajba került.

https://benlacosta.blogspot.com/2017/04/erasmo-repulese.html 

Szívesen gondoskodtam volna róla és Chipitóról, de elmentek tőlem. Lujzi elmondta, hogy kicsit félt a verébtől, de beszélgettem vele a Vili, a veréb című rajzfilmről. Azt a mesét gyermekkoromban sokszor láttam, szerettem, de többé már nem szeretném megnézni, mert sok fájó emléket szakít fel bennem. A lényeg az, hogy egy védtelen kismadár, mint Chipito kiszolgáltatott. Megeszi egy macska, emberek megölhetik, vagy bánthatják. Nem hagyhattam ott, segítségre szorult. Mondogattam neki: szárnyalj, ne félj! Lehet, hogy megértette és erőre kapott. Jó dolog volt segíteni rajta. De többet nem láthattam, ezért szomorú voltam. Lujzimmal ezután vásárolni mentünk. Folyton Chipito járt a fejemben.

Itthon Lujzimmal és Gömbimmel megünnepeltem a BENovelas magazinom 6. születésnapját. Pont 6 esztendeje annak, hogy BN Program címmel kinyomtattam az újságom első számát. Vienetta fagyit ettünk, cherry coke-ot ittunk és extra csokis Toffifee-t fogyasztotunk. Egy ezüst 6-os gyertyát is meggyújtottunk. Nem minden megvett tárgy fért ki az ágyra. Minden évben az a szokás, hogy az ágyamra kirakom az előző évben megjelent újságokat, köztük az újat és melléjük az elmúlt 1 évben vett lemezeket, ill. másfajta tárgyakat hozzájuk rakom. Idén szűkös volt a hely. A 2010-es Eros Ramazzotti koncertes CD-t hallgattuk háttérzenének. Chipito biztos messze jár már. Most is gondolok rá e sorokat írva. Talán csak nemrég kezdte tanulni a repülést és bizonytalan volt. Ki tudja. Remélem, hogy jól van és biztonságos helyen húzta meg magát. Ahogy annak idején Erasmónál, most Chipito esetében is öröm volt segíteni. Öröm volt az, hogy megmenthettem kicsinyke és törékeny életét.

BEN