Presser Gábor koncert a Budapest Sportarénában

Június 7-én és 8-án Presser Gábor koncertet adott a Budapest Sportarénában. Én a 7-i előadásra mentem el az édesapámmal. A magyar énekes zenéjét kevésbé ismertem. Mindössze néhány dalát hallottam, köztük a La Baletta No. 1-2.-t. Sajnos az elsőt nem játszották, pedig a műhöz tartozik. Nem vagyok jártas a magyar zenében. Abból a világból Zámbó Jimmy, Gergely Róbert, Bon-Bon, Padödő és még néhány énekes zenéjét ismerem, de az imént felsoroltak közül az első három az, amelyet intenzíven hallgattam. A Padödőből is csak pár dalt. Az utóbbi 1 évben pár Bereczky Zoltán számot is megismertem István barátom jóvoltából.

Idén Fonográf koncerten is voltam, így abból a zenei világból is kaptam egy kóstolót. Presser zenéi sokszínűek. Elhangzott szomorú, és mellette vidámabb, pergősebb zenék. Az volt a leghangulatosabb szakasza a koncertnek, amikor a sötétség volt a színpadon, és csak őrá világított a fény miközben a zongora előtt ült és játszott. Az előadás során eszembe jutottak azok az énekesek, akiket hallgatok. Pressert hallgatva Armando Manzanero, Alejandro Sanz képe ugrott be, kik szintén hasonló színvilágban zenéltek a koncertjeiken. Sok esetben Pressert Manzanerohoz kapcsolgattam, mivel Manzanero is zongorázik éneklés közben. Sivár, rideg hangulat tárul elém, maga egy bár helyszíne, ahol magányos farkasok isszák le magukat a bánatuk miatt. Ilyenkor megy a lágy, melankolikus zene. Szeretem ezt a típusú hangulatot. Ilyenkor problémás időszakok stagnálnak és a fáradt, sérült lelket nyugalom és békesség árasztja el. Az ember lelke vigasztalódik az alkohol és a zene egyvelege között. Alejandro Sanz feeling is volt, főleg a +ES+ koncertféle, mivel a Presser koncerten is feltűntek sztárvendégek, kikkel együtt énekelt. Köztük Falusi Mariann, Oláh Ibolya és a CSIK zenekar. A többieket nem ismertem. Alejandro Sanz tavalyi +ES+ koncertjén is ugyanilyen volt a felállás, persze más énekesekkel. J A Presser koncerten készítettem képeket és videókat is: 

A Presser koncertre rengetegen mentek el, főleg az idősek korosztályból. Eléggé zavaró volt a sok biztonsági jelenléte. Nagyon kellemetlen úgy koncertre menni, hogy ez + az le van zárva, néhol korlátozások vannak. Úgy gondolom nincs erre szükség. Az ember érezze jól magát és ne éljen totál mereven. A biztonság természetes hogy szükséges, de nem kellene ennyire korlátozni az embert. Még jó hogy nem voltak kommandósok. Na, már csak az kellett volna. A koncert utáni kijáratok közül is csak 1 volt nyitva. Annyian voltak, hogy elég nehézkes volt a távozás. A 2-es metró megállójába akkorra értünk le édesapámmal, amikor a szerelvény elindult és így 9 percet kellett várni. Közben teljesen megtelt az állomás és újabb embereket addig nem engedtek le, míg el nem ment az, amivel mi mentünk. Egy ilyen Aréna koncert után megszokott az, hogy az emberek többsége a metróba megy. Csak persze számolni kell azzal is, hogy bevezethetnének járatsűrűséget, ha ennyi emberről van szó. Na, mindegy. A koncert jó volt. Azt nem tudom milyenre sikeredett a 8-i előadás.

B E N