Piknik a Normafánál

Ma nagyon mozgalmas napom volt. A héten úgy volt megbeszélve, hogy a nővéremmel és az unokahúgommal, Lujzival elmegyünk megnézni az Apróláb című mesét a Sugár moziban. A 9:45-ös előadásra mentünk. Nagyon érdekes mese volt. Kicsit emlékeztetett a Trollok című rajzfilmre. 

 Az Apróláb arról szól, hogy valahol a hegyek tetején élnek a jetik, akik Szőrös, nagydarab lények. Mindennapjaik egyformán telnek. A főhős Miko egy kedves jeti egyik nap emberi lényt fedez fel, majd megállapítja, hogy nagyon aprók a lábai. Amikor Miko ezt elmondja mindenkinek, nem hisznek neki és száműzik. Miko úgy dönt, hogy felkutat egy aprólábú lényt, akik valójában az emberek, és róluk Miko környezete nem igazán tud semmit. Miko hamarosan megismer egy újabb aprólábú személyt, kivel hamarosan összebarátkoznak. Miko elviszi őt az otthonába. Hogy azután mi lesz, nem szeretném elárulni, de nagyon sok minden történik ebben a mesében, amiért érdemes megnézni. Garantáltan gondolkodni kezd az ember, amíg nézi. A történetből azt a lényeget szűrtem le, hogy nem szabad átadni magunkat a félelemnek, mert az megbénít és tönkretehet minket. Ha nem nézünk szemben azzal, amitől félünk, akkor sosem lehetünk nyugodtabbak. Talán sokkal rosszabb lehet a helyzet. Az elfojtás nem megoldás. Az is kiderült a történetből, hogy a tudás hatalom, de nem mindegy mire használjuk fel azt. Egy másik lényeges elemet is tartalmaz a történet. Köztudott, hogy az ember fél attól, amit nem ismer. Pl. olyan emberektől, akik mások, és eltérnek az átlagtól. Ugyanez volt a helyzet, amikor a jetik vezére beszámolt arról, hogy az ember mennyi rosszat tett elődeikkel, mert az emberek szörnyetegeknek hitték őket, pedig a jetik igazán semmi rosszat nem tettek. Nem egy állatos mesében fordul elő az, hogy az ember mennyi rombolásra képes. Pl. a Mogyoró meló 2-ben a park ledózerolása, vagy vegyük újabb példaként a Kis kedvencek titkos életét amiben Duke és Max menekülnek a sintérek elől. Számomra nagyon megrázó volt Duke, a nagy kutyus története. A Trollokban is voltak mélypontok. Visszatérve a másságra, az ember, amíg csak él félni fog az olyan egyénektől, akik mások. Ezt a félrenevelés erősítheti az újabb generációkba, akik automatikusan viszik tovább az előítéleteket. Az Apróláb című mese erre a kényes témára is megpróbál rávilágítani. A fiatal srác, Percy helyzetére is, kinek alacsony az önbizalma és megpróbál megfelelni olyan embereknek akik nagy ívben tojnak rá, ráadásul nézettséget is próbál szerezni, hogy ezzel elérhesse mások elismerését és megmentse a házát. Közben szokványos viselkedési formát is észrevettem, mégpedig azt, hogy akik híresek, azoknál legtöbb esetben megjelenik a beképzeltség, önteltség és a rossz irányba való változás. Percy, az aprólábas is ilyen volt, de eléggé teszetosza karakternek tartottam. A lényeg az, hogy ő megváltozott és időben észbe kapott. Az Apróláb lényege: Ne félj, légy okos, maradj gerinces és ne számítson ki milyen! Mindenki a maga módján egyedi! Ne feleljünk meg senkinek sem!

A mesét mindenkinek ajánlom. J A moziterem mellett látható volt a hamarosan bemutatásra kerülő új Halloween film plakátja. Sajnos csak egy helyen volt kitéve a poszter.

 A  p i k n i k

Miután a mesének vége lett akkor Lujzival elmentünk a játszóházba. Ott egy órát voltunk, aztán jött az édesapja. Ő, Lujzim, az unokaöcsém Gömbi, a nővérem és én elkocsikáztunk a Normafához, hogy ott piknikezzünk. Nehezen találtunk parkolóhelyet. Nagyon sokan voltak fent. Természetes, hisz hétvége volt. Az egykori Hotel Olimpiát lebontották. Ideje is volt, mert sok éven állt szellemhotelként állt a hegyen. A leparkolás után nővéremékkel elsétáltunk a játszóteres részre. Leültünk egy nagy faasztalhoz. Grillcsirkét, káposztasalátát, és Milka triolade csokit ettünk. Néha felbukkant néhány darázs, ami kellemetlen volt, de szerencsére nem lett baj. A gyerekekkel játszottunk és nagyszerűen éreztük magunkat. Az idő is nagyon kellemes volt, de látszott már az ősz jelenléte. Már csak hetek kérdése és be fog állni a végleges hideg. Talán. Egyetlen épp állapotú lehullott gesztenyét találtam, melyet Lujzimnak adtam. Még nem jött el az erdei őszi kincsek tárháza. Arra még picit várni kell. 

17:45-ig voltunk a Normafánál, azután indultunk visszafelé a kocsihoz. Búcsúzóul készítettem normál és panorámaképeket a kilátásról: 

 

Megrohant néhány emlék. Emlékszem arra, hogy 2014-ben Laci barátommal voltunk ezen a helyen és együtt néztük a kilátást. Még le is fotóztam anno. Egyszerre volt kellemes, de egyben szomorú ez az emlék. Persze más dolgok is eszembe jutottak a múltból. Hamar beesteledett. Úgy volt, hogy a nővéremékkel eszünk egy sütit a Daubner cukrászdában, de annyian voltak, hogy nem álltuk végig a sort. Ráadásul a süti választék is vészesen fogyott. Sokan voltak, szombat este, zárás előtt fél órával.

Nagyon jól éreztem magam, csak eléggé elfáradtam, mert sokat mentünk. Egy ilyen kalandos út során számos jó képet lehet készíteni, ami nagy emlék, hisz a szép pillanatok nagyon értékesek. Minden szépet el kell tenni, hogy évek múlva elővehessük és nosztalgiázhassunk. J

B E N