FILMAJÁNLÓ: WOODY ALLEN: SZEPTEMBER

Nagyon szeretem Woody Allen filmjeit, mert akár vígjátékot, akár drámát csinál, mindig a középpontba kerülnek a belső érzelmek. Ugyanez van a Szeptember című alkotásával is.  

Legutóbb 2014-ben láttam a Szeptembert azon az estén, amikor a régi közösségemmel a Viharsarok című filmet láttam. Az magyar film sokkoló volt számomra, de Woody Allen Szeptembere megnyugtatott. Hogy miért is? Mert akárhogy is csak 80 perc, eléggé vontatott, hangulatos és olyan miliőben játszódik, ahova szívesen menekülnék akár több hétre is. Maga a film a nyugalom szigete. Még akkor is, ha épp elfojtott érzelmektől hemzseg.

A film főhőse Lane (Mia Farrow) egy összetört lelkű lány, aki túl van egy idegösszeomláson. Szinte minden tönkrement körülötte. Titkon szerelmes egy íróba, Peterbe, akinek nem meri elárulni az érzéseit. Lane édesanyja, Diane egy látszólag lelketlen, nagyvilági nő, aki azt szeretné ha Lane szerelme írná meg életrajzi regényét, melyben fontos szerepet kap maga Lane is. A lelki beteg lány azonban ezt nem akarja. Mégpedig azért, mert az ő sebeit többszörösen feltépné a könyv sztorija. Lane szülei elváltak és az anyja egy bűnözőhöz ment feleségül, aki bántalmazta. Egyik nap véget ért a nő házassága egy lövöldözés következtében, melynek hatására Lane teljesen összetört. A filmben kiderül, hogy Lane vállalta magára az anyja második férjének lelövését, csakhogy mentse szülője életét. Ezért lelkileg és mentálisan teljesen összeomlott. Elvesztette az állását, adósságai lettek és a családi nyaralóban próbálta kiheverni a borzalmakat. Amikor Lane már kezdené összeszedni magát, a múlt visszatér, és ismét pusztítani kezdi a lány lelkivilágát. A film bemutatja egy nyár utolsó estéjét, ahol Lane barátnője, Stephanie is szerelmes lesz Peterbe, az íróba, aki viszonozza a nő érzelmeit. Még akkor is, ha Stephanie házas. Lane-be szerelmes a jóval idősebb Howard, aki szeretné, ha a lány vele lenne. A nyár utolsó estéjén minden fontos ember összejön, aki számít, mellette kellemesen lágy jazz szól a háttérben. Lane szeretné eladni a családi nyaralót, hogy kifizesse az adósságait és talpra tudjon állni és a városba költözhessen. Amikor ezt Diane, az anyja megtudja, természetesen nem támogatja a lánya ötletét. Be akar költözni harmadik férjével, hogy ott élhessenek. Ekkor pattan el a húr Lane-nél, aki az anyja szemére veti, hogy csak magára gondol, meg hogy miatta ment tönkre az élete. Igazi anya és lánya vita alakul ki, mely nem nagyon érinti meg Diane lelkét. Ekkor derül ki, hogy Diane lőtte le a második férjét, nem pedig Lane. A film folyamán, amikor az esti szakaszban elmegy az áram Diane kapcsolatba lép szellemidézős tábla segítségével első, és második férjével, és akkor megmutatkozik Diane érzelgős oldala, melyet mások előtt nem mutat ki. Szeretné, ha a lánya boldog lenne. Magában beismeri, hogy elrontotta az életét azzal, hogy elvált a rendes férjétől, és választott egy olyan embert, aki minden szempontból megalázta és megverte. Diane, Lane anyja egy erős jellemű nő, aki nem képes kimutatni az érzelmeit. Ez nagy baj! Egy anyának vállalnia kellett volna annak idején a hibáit, és nem engedni, hogy az egyetlen lánya teljesen tönkremenjen. Ha Diane valóban szeretné a lányát, akkor nem akarna magából áldozatot csinálni egy olyan életrajzi könyvvel, amivel csak a múlt sérelmeit hozza vissza. Lehet, hogy az emberek vennék, mint a cukrot, de ki gondol Lane érzelmi világára? Ujjal mutogatnának rá, kibeszélnék, és ezek sosem hagynák nyugodtan élni. Lane bárhova is költözne sosem lenne nyugodtabb az élete. Mi a fontos? Egy szenzációtól éhes könyv, vagy éppen Lane élete? Peter az író nem szívesen akarja megírni a könyvet, ráadásul nem gondolja hogy valóban siker lenne. A hétköznapi, kívülálló embereket biztos izgatná. Érdekes olvasói csemege lenne. 

Lane többszörösen korlátozott karakter a filmben. Egyrészt a betegsége, másrészt a bátortalansága fogja vissza abban, hogy kiálljon magáért. A film folyamán többször is előjön Diane életrajzi könyvének megírása, Lane pedig visszafogottan reagál. Mellette a szerelmi vívódás is leköti, amely Peterhez köti. Az hőn szeretett férfi azonban más karjaiba vágyik, mégpedig Lane barátnőjébe. Stephanie egy házas nő, gyerekkel. Látszólag nem boldog. Ezt egy telefonhíváskor állapítottam meg. A családi nyaraló egy ún. menedék a problémák elől. Mindenki, aki jelen van, belső vívódásoknak van kitéve, de nem nagyon beszélnek erről. Helyette a bakelit lemezről hallgatott kellemes muzsika az, ami feledtetni próbálja a bajokat, de mint tudjuk a zene sok belső érzést, gondolatot képes a felszínre hozni, amely alaposan megmunkálja lelki világunkat, majd gondolkodóba ejt. Ez a filmben később megmutatkozik. A zene képes lesz arra, hogy mint egy pszichológus munkálkodjon az emberben. Amikor pedig elmegy az áram, akkor történnek meg a komolyabb dolgok. Mintha az érzelmek tabuk lennének. Legjobb példa erre Diane, Lane anyja. Maga a nyár utolsó estéje egy rossz időszak lezárásának jelképe, és egy új élet kezdetét jelentheti. A film címe, a Szeptember pedig az ősz kezdete, vagyis az elmúlás és az időskor kezdetének jelképe is. Nem szabad a lelki kanális mélyén maradni, mert az idő rohamosan telik, és kíméletlenül.

A film végén persze nem lesz megoldás. Nem nagyon tudjuk meg hogy alakul Lane és a többiek élete, de az anyja a vita után úgy tesz, mintha semmi sem történt volna és éli tovább a megszokott életét. Stephanie beismeri a barátnőjének, hogy szereti Petert, és hogy ő akart kikezdeni vele, mert úgy érzi, hogy nem kell senkinek. Ezzel vált egyértelművé számomra az, hogy a nő házassága nagyon rossz, de valamiért nem válhat el. Lehetséges, hogy a gyerek miatt. Stephanie lelket önt Lane-be és bátorítja barátnőjét azzal, hogy mindig van kiút a bajból és a kilátástalanságból. Apró dolgok vezetnek minket az új kezdet felé. A film után persze számos kérdés marad bennünk. Mi lesz Lane-nel? Woody Allen biztos a nézői fantáziára bízta a döntést. Elképzeltem azt, hogy Lane boldog lesz, és az anyja lemond arról, hogy életrajzi könyvet adjon ki. Rendezi a kapcsolatát a lányával és amennyire tudja, támogatja őt. A családi nyaralót nem adják el, hanem megmarad a kellemes emlékek tárházának. Ennek így kell lennie.

A filmet harmadik alkalommal láttam. Első nézéskor nem nagyon tetszett, de másodszor igen. Most így harmadjára sokkal jobban tetszik. Megnyugtató, téli estéken ajánlott megnézni. Főleg akkor, ha nagyon bánt minket valami, vagy ha éppen bántottak minket valakik. Egy felkavaró film után is ideális. Főleg a hozzám hasonló érzelmes embereknek ajánlom, mert remek film!

B E N