Legutóbb 2 hónappal ezelőtt
voltam a Dürer kerti lemezbörzén, ahol számos változatos zenei CD, DVD és LP
(Hanglemez, Vinyl) található. Egy nappal a születésnapom előtt gondoltam
kinézek és veszek magamnak néhány lemezt. Amiket szerettem volna szerencsére
voltak, de rátaláltam más lemezre is. Nagyon sokan voltak és akadt olyan is,
aki egy zacskónyi CD-t vett! J
Most csak CD-ket akartam
nézegetni és elég nagy volt a választék. Nagyobb, mint 2 hónapja. Volt konkrét
vásárlási célom és szerencsére megtaláltam, amit szerettem volna. Először az
Eros Ramazzotti: Cuori Agitati című 1987-es lemezt, majd a 2001-ben kiadott
BON-BON: Irány a légió! került
hozzám. A BON-BON lemezt régóta kerestem antikváriumban, de nem akadtam soha
rá. Ma viszont meglett, méghozzá dedikált változatban!! J
Megnéztem egy bakelites
standot, aztán ellátogattam ahhoz a társasághoz, akiknél múltkor a Phil Collins
kis bakelitlemezeket vettem. Vettem egy újabbat 500 Ft-ért. Egy másik vinyl
standnál belehallgatási lehetőség is volt.
Rátaláltam egy Backstreet Boys
válogatásra, amelyet régen meg szerettem volna venni CD-n, de azért nem tudtam,
mert nem volt kapható és a rendelése nagyon drága lett volna. 2001-ben kaptam
karácsonyra kazettán a Best of the Corrs-sal
együtt. A Backstreet Boys lemezt rögtön meg is vettem. Készítettem pár képet,
de az egyik standnál majdnem volt egy konfliktusom. Annyira tetszett az a sok
CD hogy muszáj volt lencsevégre kapnom. Persze csak ott nem kérdeztem meg, hogy
lehet e, erre az eladó ezt megjegyezte. Gyilkos tekintettel nézett rám mintha
kárt akarnék okozni neki. Mondtam neki, hogy blogomban cikket írok a
lemezvásárról, mert CD gyűjtő vagyok. Komolyan olyan kellemetlen volt mintha
lopással vádoltak volna meg. Leírtam a blogom címét neki, mivel kérte. Ez végülis nem baj,
legalább az illető megismeri a blogom. Akkor persze talán megérti, hogy mennyit
jelent nekem a zenei CD, és hogy amit fotózok, hobbiból teszem. Nem kapok érte
pénzt és nem is akarok. Nem vagyok pénzéhes, ahogy egyesek. Abban igaza volt,
hogy nem kérdeztem meg hogy szabad e, de akkor sem kellett volna így nekem
esnie. Szerencsére baj nem volt, csak kicsit megijedtem. Ez természetes. A
standján látható lemezek fotóját letöröltem végül és mondtam magamban: Nem ér annyit ez az alak. Az biztos,
hogy a vásárlója ezek után nem leszek. Nálam tiltólistára került. Én azt megértem, hogy valaki ebből él,
de attól még lehet emberségesen viselkedni.
Külön lehet kapni lemezvédő
fóliát és papírt, amelyből egy kisebbet vásároltam, mert az egyik múltkor vett
kislemez papírja sérült volt és fontosnak tartottam, hogy vegyek egy újat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.