ÚTIRÁNYON ÁT VÁCRA

Lassan, de a sötét felhők kezdenek tovaszállni. Mégsem voltam jó állapotban. Történt egy személyes problémám. Úgy döntöttem, hogy egy napra magam mögött hagyom Budapestet és Nagymarosra utazok, hogy elmehessek az Édeske cukrászdába. Ám meggondoltam magam és jobban szerettem volna kimenni Vácra, mert az a kisváros egy valóságos vidéki ékszeres doboz, ahol nyugalom és csend honol végig. Ott mellesleg nagyobb a látnivaló és számos fotós témák közül választhattam.

Itthonról lesétáltam a Nagyvárad térig, onnan a 3-as metróval a Lehel tér felé mentem. Szándékosan akartam ott leszállni, mert mostanáig sem tudok betelni a felújított megállók szépségeivel. A Lehel tér ráadásul egy sötétes és gyümölcsjoghurt színű állomás lett, egyedi hangulatvilágításokkal. Volt annyi időm erre a röpke kitérőre, majd aztán visszafelé a Nyugatiba siettem a vonathoz. Minden óra 8 percben indul egy Z70-es zónázó vonat, ami a Nyugati pályaudvartól Vácig nem áll meg. Ezzel a járattal szoktam Nagymarosra is menni.

Megnéztem a Nyugati pályaudvar felújított aluljárós részét. Szép munkát végeztek a beruházók. Jó lenne, ha folytatnák valamikor a teljes aluljáró rekonstrukcióját. Volt beépített lift is, amely a vonatokhoz vitt fel.

Magam alatt voltam a konfliktusos eset miatt. Elképesztő, hogy ismét megbántottam valakit annyi idő után. Úgy utálom ezt! Ilyenkor nem az eszem, hanem az érzéseim győznek, és ahogy a szívemre veszem a dolgokat nem csoda, hogyha bajba kerülök. Arról a napról van szó amikor megvédtem édesanyámat.

A 3-as metrón Julio Iglesiast hallgattam az MP3 lejátszómon. Mikor a metró az alagútban suhant, az ablaküvegen a szúrós tekintetem láttam. Nem volt éppen egy felemelő élmény. El kellett utaznom! Erre volt szükségem! Megszabadulni Budapest zajos oldalától!

12:08-kor indult a vonatom. Egy négyfős társaság napját sikerült megmentenem. Egyikük megkérdezte, hogy ez a vonat megy e Rákospalota felé. Mondtam, hogy ez zónázó vonat, ami Vácig nem áll meg. A diákok gyorsan leszálltak és megköszönték a segítségem. Ekkor jobban lettem ugyan, de még éreztem a lelki fájdalmat magamban. Ha megbántok valakit, akkor én is megsérülök. L

A zónázó vonat kb. 30 perc múlva érkezett meg Vácra. Mikor leszálltam lassan lépdeltem előre. Kicsit szédültem, mert az elmúlt napok és hetek történései eléggé megviseltek. Olyan gondterhelt voltam, de igyekeztem arra gondolni, hogy szép az idő és hogy sok csodálatos élményben lesz részem. Megpróbáltam előre tekinteni. Mégis szemét alaknak éreztem magam. Rossz lelkiállapotban lépdeltem előre, de folyton azt mondogattam magamban, hogy milyen jó napom lesz.  

Kerestem azt a vegyesboltot ahol 2009-ben vásároltam. Ott sokféle különleges írószert lehetett kapni. Nem találtam meg. Gondoltam, már megszűnt. Kár érte, mert nagyon szerettem ott vásárolni hajdanán. Néha olyan füzeteket is lehetett kapni, melyeket már rég kivontak a forgalomból, de ebben az üzletben lehetett venni belőlük. Volt olyan hibajavító is, ami tubusos és toll alakú. Néha elfolyt egy része a papírjaimon, amikor korrigáltam a hibáimat. Mikor esti iskolás voltam akkor rengeteg jegyzetet készítettem, hogy azokból tanuljak. És hát ezekhez kellettek a megfelelő eszközök. Még szivar alakú tollam is volt, amely feketén fogott.

Betértem egy virágboltba, ahol sok szép virágot láttam. Nagy választék volt. Úgy döntöttem, hogy vásárolok egy csomag virágmagot. Vác utcáin is voltak szép színes rózsák.

Sokszor voltam már Vácon, de megfigyeltem, hogy nagyon sok pizzéria van. Úgy döntöttem, hogy megeszek egy pizzát. Az utóbbi időben sokat koplaltam, annyira visszafogottan eszek. A szervezetem ezzel kapcsolatban is reagál. Emiatt is feszült vagyok sajnos. L Nehéz a kevés táplálkozás. Reggel csak a maradék koktél paradicsomot és epret ettem meg. Mást nem. A pizza most belefért. Annyira megéheztem.

Kiültem a teraszra és nagyon hamar meghozták a pizzám. Vékonytésztája volt. Csak a szélek voltak vastagok. Rég ettem egy nagyon finom házias, nem gyorsfagyasztott pizzát. Vidéken mindig lehet kapni ezekből a finomságokból. A budapesti éttermek a külföldieknek van kitalálva. Vidéken teljesen más minden!

A pizzázás után elmentem fagyizni! Különleges ízeket kóstoltam meg. Egyik volt a zöldalmás fagyi, ami nagyon kellemesen savanyú. Kipróbáltam a váci Snickers fagyit, ill. egy érdekes ízűt, a velencei álmot. Az narancsos csokis fagyi volt. Érdekesnek találtam, de egyszer fogyaszthatónak ítéltem meg. Elszigetelődve fogyasztottam el a gombócokat. Nem akartam, hogy bárki lássa, ahogy eszem. L Vannak ilyen furcsaságaim is.

Vác utcáin járva sok fiatalt, köztük iskolást láttam ünnepi ruhában. Gondolom aznap is érettségi nap volt. Mikor a főtérre érkeztem az volt az igazán különleges látvány!

A főtér hatalmas és itt is mászkáltak emberek. Szerencsére tudtam nagyon sokféle képet csinálni. A főtér Vác centruma. A házak olyanok, mint Pécsen. Ami nagyon bejön Vácon az ez a nagytér. A sokszínű házak, és a fantáziadús utcák szépségei rabul ejtettek. Visszajött az életkedvem ugyan, de még fájt belül sok minden. A sok fotózás nagyon le tudott kötni. Mindig az adott pillanatot, jövendőbeli emlékeket kerestem. És találtam! Nem is keveset!

Az egyik ház egy udvarba vezetett ahol fűszernövényeket és boltokat láttam. Az egyik házikó Provence stílusú volt. Eszembe jutott egy régi emlék 2011-ből. Barcelonában is hasonló utcákban jártam. Ott is volt egy hatalmas tér. Nem messze egy színpad állott, ahol vicces zenéket játszottak a fiatalok. Valamilyen koncertre készültek. Barcelona utcái közül rengeteg sikátorféle volt. Néha ott is szerettem lenni. Most Vácon hasonló élményben volt részem.

Jó lett volna megvárni az estét, amikor besötétedik, de hát most szinte már nyár van, és csak nagyon későn lesz sötétség. Majd karácsony előtt megnézem az esti hangulatokat. Akkor biztos lesznek csodálatos ünnepi fények is. Az idei budapesti egysíkúságot kihagyom. Idén minden más lesz! Télen hamarabb sötédik. Ahogy anno Juhász Géza mondta: Hát 4-kor már sötét van.

A Duna part felé vettem az irányt. Az egyik kedvenc utcám mellett is elhaladtam. J Megláttam a kompot is, ami indulásra készen állt. Nem akartam utazni vele. Konkrét célom volt. Újra elsétáltam a Duna parton. Ekkor újra megrohamoztak az emlékek, de folyton STOP-poltam magamban. Az egyik pszichológusom azt tanácsolta nekem anno, hogyha bármilyen rossz vagy kényszergondolatom támad, akkor ezt mondogassam magamban: Nyugalom! El fog múlni! STOP! Akkor ez nem vált be. Ma már könnyebb sokkal ugyan, de hosszútávon nem használ. Mégis jobb, mint a semmi!

A part csodálatos volt! Főleg a fákat szeretem, ahogy kötődnek a vízparthoz. E két természeti csoda találkozása mindig mesés látvány. Kötődnek egymáshoz és ez újabb fotós témát hoz nekem. Elhaladtam Júdás asszonya mellett. J Van egy ezüstszínű fátyolos nő, aki ezüst rózsákat tart a kezében. Júdás asszonyára hasonlít, így úgy neveztem el.

A Duna parton is volt egy nagytér. Visszafelé néztem csak meg közelebbről. Most fontosabb volt, hogy minden fás-vizes pillanatot megörökítsek, amit szépnek tartok. Simán futhattam volna, de rajtam volt a táskám. Nem is voltam úgy öltözve. Észrevettem egy puli kutyushoz hasonlító bokrocskát. 

Sikerült megtalálnom azt a partszakaszt ahol múltkor jártam. Hál Istennek, nem volt senki sem a közelben. Egyedül akartam lenni és gondolkodni, lenyugodni, feltöltődni.

A váci partszakaszon rengeteg kis kagylócskát, kavicsot szedtem. Egyszerűen imádom ezeket a természeti kincseket! Egy nagy Kinder tojásból származó dobozkát vittem magammal és megtöltöttem csodálatos kincsekkel. De másfajta kincsek is születtek képek formájában. A telefonom fényképezőjének tágas funkciójával csillogó napsugaras fotókat is tudtam csinálni. Ismét szabadjára engedtem a fantáziám és minden különleges pillanatot megörökítettem. 

Nem akartam hazajönni. Ott álltam a parton és néztem a vizet, a távoli partszakaszt. Nappal volt még, de a lehangoltság újra rám tört. Nem zavart az égegyadta világon senki és semmi! Majdnem egy órát szobroztam ott. Mintha a hely nem akarta volna, hogy távozzak. Úgy szerettem volna sírni egy nagyot, mert nagyon fájt belül. Amit akkor magamban éreztem nem írhatom le. Nem mertem sírni, pedig vágytam rá. Volt egy hatalmas farönk, amelyet dühömben a víznek csaptam. Ez sem segített annyira. Aztán kiválasztottam néhány igencsak csúnya kavicsot, amit nem hoztam volna haza és dühömben a vízbe dobtam. Amilyen messze csak lehetett. Senkit nem találtam el, csak a vizet. Nagyot csobbantak, majd elmerültek a mélységben.

Victor élvezte volna a helyet, de ő sem volt ott. Mi lett volna, ha sírni kezdek? Talán meglátja a másik és kinevet. Mindig ettől tartok. Hogy nevetnek a nyomorúságomon. 38 éves leszek hamarosan, de mindig magammal vívok egy belső harcot. Bárcsak lehetne egy munkám, amiért fizetnek, elismernek és megbecsülnek. Bárcsak az lehetnék, ami szeretnék lenni. Bárcsak ne okozna annyi fájdalmat a mentális betegségem és az autizmus! Vágyom egy egészséges agyra! Bárcsak sose kelljen szégyenkeznem az állapotom okozta gyötrelmek miatt! Annyiszor szerettem volna eltűnni mindenki életéből! Mert nem érzem magam annyira fontosnak. Más dolgok érdekelnek, eltérőek a témáim. Nem vagyok az a puzzle darab, ami a társadalmi kirakósba beleillene. Ha valakikkel beszélgetek, túl sok vagyok. A magány, a zavartság és az autizmus eléggé lejáratnak. Ha úgy vesszük, hárman párban ügyködnek.

Hosszú idő telt el. Ahogy elmerengtem egy fiatal társaság közeledett. Már menni akartam. Gyorsan elsiettem a helyszínről és úgy döntöttem inkább hazajövök. Szerencsére a sírásingerek elmúltak. Befordultam egy utcába ahol nagyon szép fák sorakoztak egymás mellett. Itt is olyan látványok fogadtak, amelyek kiszínezték a váci csodákat.

Találtam a falon ragadva egy csigát. Nem akartam, hogy leessen, inkább felraktam egy biztonságos helyre. Nem messze egy bogár állott egy árva növényen. Lefotóztam egészen közelről a kishavert. Nagyon cuki volt! Mondtam magamban hogy ez a képminőség is szuper! Nem kell nagygépet használni ahhoz, hogy szép fotók szülessenek!

Egy másik nagytéren találtam magam, ahol épp tornaórát tartottak. Lefotóztam a templomot, majd indultam tovább. Végigsétáltam egy utcán és egy könyvesboltba mentem. Vettem két képeslapot. Szuvenírnek. J Mindegyikbe majd rajzolni fogok. Az egyiket a latin zene évének „adom”.

Szeretek képeslapokat is gyűjteni. Minden időszaknak megvannak az egyedi képeslapjai. Van, amiket én magam készítek, de azokból csak egy darab van. A napokban csinálni fogok újakat. Nemcsak magamnak, hanem ajándékba is.

Felfedeztem egy hobbiboltot is ahol hasonló volt a választék, mint a pesti üzletekben. Lehetett kapni darabra mikron tollakat, de nem kértem belőlük. Nagyon szép rajzokat lehet velük csinálni, ám a hegyük olyan érzékeny, mint a lelkem. Könnyen törik. L

Néhány képet is csináltam a boltban. Ide még visszajövök! J Főleg a különlegesen szép ezüst kartonlapok miatt, amelyekből 3 db-ot is vettem. Ezeket a lapokat most még nem dolgozom fel. Majd ki találom milyen célt fognak szolgálni.

A hobbiboltban nagyon szépen becsomagolták a lapjaimat. Megkérdeztem van e papírbolt a környéken. Az egyik hölgy ugyan mondta, hogy a közelben található egy írószerüzlet, de nem találtam meg. Valahol nem volt ehhez most már türelmem. Elhaladtam egy régi romos diákszálló mellett, melynek Karacs Teréz kollégium volt a neve. Régi, szoreál épület, amelyről később azt olvastam itthon, hogy nem tudni, átépítik, vagy lebontják. A 70-es években nagyon sok diák szállt meg itt.

Nagyon elmúlt a nap! Ráadásul döbbenten vettem észre hogy a telefonom 5%-ra csökkent. Merülő félben voltam. Reggel 98%-kon volt! Majdnem 600 képet készítettem.

Egy biciklis szobrot is láttam. Szelfiztem egy picit. Kissé bizarr fotók születtek. A telóm ekkor sötétedni kezdett, ami azt jelenti, hogy a telefonom már 3%-ra ment le. Arra még elég volt, hogy visszasétáljak a főtér irányába, majd onnan a vasúti pályaudvar felé.

Találkoztam egy cicával, aki meglepő módon nem félt tőlem. Róla is csináltam képeket. Sietnem kellett, mert nem tudtam mikor érkezik a zónázó vonatom. A vasútállomáson indult ugyan egy külön járat, de az mindenhol megállt. Én zónázóval akartam hazasietni.

Megettem még két gombóc fagyit. Az egyik málna, a másik meggyes csoki volt. Lefényképeztem a régi vonatmozdonyt, amely régóta ott rozsdásodik a napon. 16:23-kor már a 2-es vágánynál álltam és vártam a vonatom. 16:26-ra ért be az emeletes vonat Vácra. 16:28-kor pedig elindult velem a szerelvény vissza Budapestre. Mivel sokan voltak most lent foglaltam helyet. Teljesen kifáradtam. Egésznap csak mentem szinte. Mikor a parton ültem az volt a pihenő, ill. az ebédidő.

16:56-ra értem vissza Budapestre, de a Westendben vennem kellett két tollat, mert kifogyott két szín. Pótolnom kellett a hiányt. Csak ezután indultam a 3-as metró irányába. Elég hamar hazaértem. Vacsoráztam, majd nem sokkal később elővettem a Vácról hozott kincseket, majd a fürdőszobában alaposan lemostam azokat.

Különleges kagylócskákat, kavicsokat hoztam. Egyelőre asztali dekoráció lesz. Később más funkciókat fognak betölteni. A több mint 600 képből 357 db lett végleges. Ezekből legalább a fele került megosztásra a beszámolómban.

Ki kellett mozdulnom Budapestről! Méghozzá egyedül! Ez a rohadt depresszió úgy emészt és nem ereszt! Sokszor kiújul. Bárcsak a depresszió gyökerét megragadhatnám és kitépném. Talán jobb lenne. Haragszom magamra, mert újra bántó voltam napokkal korábban. És a legrosszabb hogy nem értik meg! Olyan kedves és tisztelettudó vagyok mindenkivel. Vannak azonban nehéz és sötét időszakok, amikor beborul nálam az ég. Írtam az állapotomról nemrég egy verset, de úgy érzem, vállalhatatlan, ezért nem osztottam meg. Be se akartam fejezni. Úgy döntöttem, befejezetlenül fogom hagyni. Így lesz a legjobb. Csak az újságomba raktam be. Annak mutatom meg, akinek megengedem. Nyugodtabb vagyok, ha kiírhatom magamból ezeket a gondolatokat. Erre volt szükségem.

A nyár folyamán szeretnék máshova is elmenni. Azt terveztük Mátéval, hogy Bécsbe utazunk egy napra. Ott újabb metrós képek és másfajta élmények várnak ránk. István barátommal véget értek az autós túrák, ám nyáron lesznek újabb kalandok és beszámolók. Remélem, addigra már jobban leszek. Mindenek ellenére én folytatom azokat a terveket, amelyeket elterveztem. Még akkor is, ha nehéz időszakom élem.

BEN