Fantasma
Valleyben szabadság van. Valódi szabadság. Olyan szabadság, ahol a kutyák is
szabadon mozoghatnak. Nincsenek veszettek, békések szaladgálnak hegyen, dombon,
völgyön át. Nincs sintér, amely elkapná őket, hogy ketrecbe csukják őket.
Fantasma Valley más. Aki ismeri e városka történetét, jól tudja, hogy a
szeretet védő burka öleli át, határolja körbe, hogy a gonosz emberek véletlenül
se tudjanak betörni. Nemcsak a gonosz emberek, de a betegségek se.
Karácsony
közeledett. Fantasma Valleyben hamar beköszöntött a tél, leesett az első hó,
melynek vastagsága takarószerűen borította be az egész városkát. Olyannyira,
hogy a felszíni metróközlekedést is akadályozta. A síneken valósággal csúsztak
a szerelvények. A sivatagi állomásokat mindig lezárták, mert akkor sokkal
jegesebb volt az idő, az emberek nehezen bírták volna ki azt az elviselhetetlen
hűséget, amely a felszínen várta volna őket. Fantasma Valley metróiban is
szabadság uralkodott. Aki nem tudott hazaérkezni, azokat az állomás szállásain
fogadták, hogy ott tölthessék az éjszakát. Idén sokkal erősebben zuhogott a
jeges hó, félő volt, hogy a szokásos karácsonyi vásárnak a hangulatát is
tönkreteszi. A déli Fantasma Valley határvonalnál évről évre megrendezésre
kerül a karácsonyi vásár, ahol a lakosság egymást teszi boldoggá, egymásnak
készít ajándékot és nem a pénz áll a középpontban. Idén nagyon erősen szakadt a
hó, de a tűzforró csoki, és kávé a megszokott forralt borral tökéletesen
lehetett védekezni az ítéletidő ellen. Most persze termosszal, fémes
szívószállal, nehogy a hópihék belerepüljenek a meleg italokba, lehűtve azokat.
Nem messze a 0-ás metróra sokan felszálltak, hogy még sötétedés előtt
elmehessenek az emberek síelni. Napos, és elég világos idő volt, mivel nemcsak
a napfény, hanem a hó túlzott fehérsége is beragyogta a természetet. A mini
földalatti vasút hat megállóval rendelkezik. Végállomása a Fantasma Valley
sziklabarlang, amely mögött lankás hegyvidék húzódik. Ott éltek falkában a
kutyák és farkasok, akik jó barátságot ápolnak egymással, segítenek a másiknak,
ha bármilyen baj történik. Néhány síelő úgy döntött, hogy útnak indul. Apollo,
az egyik síelő elvitte kisfiát, Juniort, hogy együtt töltse téli szabadságát a
fiával. Apollo síelni, Junior szánkózni akart. Apollo barátai Pietro és Cane
régóta cimborái Apollónak. Miután leszálltak a metróról, elindultak a hegyekbe.
Nagyon csúszós volt az út és ráadásul nehezen lehetett a vastag hó miatt
közlekedni. De ilyenkor volt a legalkalmasabb egy kiadós síeléshez és
szánkózáshoz, mert ki tudja, mikor esik eső legközelebb, mert az elmosná a
friss és ropogós fehér égi fagylaltot.
-Apa!
Szánkózhatok végre? – kérdezte türelmetlenül Junior.
-Persze
kisfiam! Leveszem a vállamról és máris használhatod. De várj! Menjünk inkább
együtt a többiekkel! Látod azt a dombot? Onnan startolunk lefelé. – válaszolta
Apollo, majd fiával és a barátokkal felbaktattak a dombra.
-Itt
jó lesz Apollo! Innen remek fotót is készíthetek! – mondta Pietro, aki elővette
okostelefonját és egy képet lőtt még csúszás előtt. Cane pedig panorámaképet
csinált, hogy abból képeslapot készíthessen feleségének.
Hát
akkor rajt! – adta meg a jelet Apollo, majd fiával és a barátaival egymás
mellett álltak meg. Pár másodperc múlva lecsúsztak a jeges és havas lejtőn.
Junior élvezte a szánkózást, de azt főleg azt, hogy már karácsonyi szünet van,
és ilyenkor nem kell suliba mennie. Mikor a csapat sikeresen leért a dombról
Junior észrevett egy kutyát, aki logó nyelvével figyelte őket. A kisfiú nagyon
megijedt, mert ő nagyon félt a kutyáktól. Apollo így szólt hozzá:
-
Ó! Ő csak Vihar! Az erdő egyik őrkutyája! Ne félj tőle! Tudod Junior itt egyik
kutya sem bántja az embereket. Max. a kutyák kergetik meg egymást, ha játszani,
bohóckodni akarnak. Fantasma Valleyben minden kutyának van egy neve. Nyakukban
egy kis medál, amelyekre a nevük van belevésve.
-Értem
apa. Ha nem harap meg, akkor megsimogathatom? – kérdezte Junior.
-Hát
persze! A tekintete ne ijesszen meg. –
válaszolta Apollo, majd lassan odavezette fiát Viharhoz, akit nagyon boldoggá
tett az, hogy a kisfiú közeledik feléje. Junior életében először simogatott
kutyát.
-Nagyon
havas a bundája. – jegyezte meg Junior.
-Ez
természetes, hisz az erdőben él, ügyel mindenkire. De persze neki is van
gazdája, ahogy a többi kutyusnak. Ők nemcsak az erdőben vannak, de a belvárosba
is ellátogatnak. Ők is egyenrangúnak számítanak, mint az emberek. A külvilágban
pórázban, szájkosárban viszik őket sokszor sétálni, mintha rabok lennének. –
mondta Apollo.
-Ez
olyan szomorú dolog. – jegyezte meg Junior.
-Igen.
A külvilágban minden más, de szerencsére nem tartozunk oda. Tudod, ott sok
gonoszság uralkodik. Jobb is nem beszélni róla. Inkább szánkózz tovább, én
síelek. – javasolta Apollo, majd fiával visszament a többiekhez. Vihar pedig
elfutott, vissza az erdőbe.
Másnap
Apollo és Junior visszatértek, de nem síelni és szánkózni. Apollo úgy döntött,
hogy megmutatja a fiának Fantasma Valley erdei életét. Apollo szerette volna
elérni, hogy a fia ne féljen a kutyáktól, ezért is gondolta, hogy megerősíti
egy kicsit. Apa és fia beljebb merészkedtek a havas erdő mélyére és egy kis
szarvas mászkálgatott piros sállal a nyakában. Junior ugyan félt, de tudta,
hogy az édesapja meg fogja őt védeni. Hamarosan egy kis patakhoz érkeztek.
-Látod
fiam? Ez a patak nagyon hosszan folydogál. Egészen a 3-4-es metróig, amelynek
sínjei alatt is folyik a víz. – mondta Apollo.
-Elsétálunk
odáig? – kérdezte Junior.
-Nagyon
messze van. Gyalog túl fárasztó és nehézkes lenne az út, ráadásul
csúszásveszélyekkel állnánk szemben. Nézd Junior! Jön egy vizsla! Azt hiszem Tapi
lesz az. – gondolta Apollo.
Egy
piros kendős aranyos aranybarna vizsla kutyus jelent meg kíváncsi tekintettel.
Épp egy kisebb kutyát kergetett, mert játékos kedvében volt. Dobi volt a neve.
A pici kutya elrejtőzött egy fenyőbokorban és nyüszített.
-Ó
a kis aranyos! Kicsi kutya gyere ki! - kérte Junior, aki elővett egy kis
süteményt a zsebéből. Dobi kutyus rögtön ott termett és megette az édességet.
Junior örömmel simogatta. Tapi kutyával pedig Apollo foglalkozott.
-Tapi
és Dobi mindig haragban vannak egymással. Tudod kisfiam Dobi mivel apró
kutyuska így Tapi érthető, hogy üldözi. Persze játékosan. – mondta Apollo.
-Mintha
egy kislabda lenne?
-Igen
fiam.
-Hazavihetjük
apa?
-Nem
sajnos. Tudod Junior Dobinak és Tapinak van gazdája, de ők most otthon vannak.
Készülődnek a karácsonyra, ahogy mi is. Tudod mit Junior? Mit szólnál ahhoz, ha
elmennénk a vásárba? Lassan sötétedik és ilyenkor remek hangulat uralkodik a
forgatagban.
-Rendben
apa! Mehetünk! – válaszolta vidáman Junior, majd kézen fogva édesapjával a
karácsonyi vásár felé indultak. A 0-ás metrón alig voltak. Junior majdnem
elaludt az út során, de szerencsére a kisföldalatti ébren tartotta. Apollo és
Junior felsiettek a lépcsőn, a Déli Fantasma Valley határvonal végállomásán,
majd édes, fűszeres mézeskalács illata csapta meg az orrukat.
-Vegyünk
mézeskalácsot apa! – kérte Junior.
-Veszünk
fiam! Kürtöskalácsot is vásárolok, de anyának is vegyünk valami vásárfiát. –
jegyezte meg Apollo.
A
vásárban szerencsére nem voltak sokan, mert az esti élet most kezdődött el
igazán. Junior figyelte, ahogy készítik a mogyorós forró fehércsokoládét. Meg
is kóstolta, melynek kellemes melegsége átjárta a gyermek testét. Junior így
nem fázott. Apollo ezután a kürtöskalácsoshoz vitte a fiát, ahol a darált
szaloncukrosból 3 db-ot vásárolt. Aki még nem ismeri a hagyományt, annak
leírom. Sok szaloncukor marad az előző évből, melyet tartósítanak és eladás
helyett egy óriási mozsárban összehúznak, megdarálnak, majd annak tartalmát
besütik a mézeskalács tésztába. Rákaramellizálódik és utána fogyasztható is.
Apollo nagyon jól érezte magát a fiával. A vásárban váratlanul szakadni kezdett
a hó és közben Phil Collins: Somewhere
című dala hangzott el a vásári óriásrádióban. Sokan elkezdtek táncolni. A
szerelmes párok egymáshoz bújtak és megcsókolták egymást. Hamarosan megjelent
Apollo felesége, Junior anyukája Sera, aki épp a vásárban nézelődött.
-Hát
ti itt? – kérdezte csodálkozva Sera.
-Igen
anyu! Nagyon finom kürtöskalácsot ettem és képzeld, már nem félek a kutyáktól
sem! Megtanultam legyőzni a félelmemet! – büszkélkedett Junior.
-Annyira
büszke vagyok rád kisfiam! – mondta örömében Sera.
Abban
a pillanatban megjelent a vásári forgatagban Tapi, Dobi, Vihar és még két
kiskutya, Böbe és Tacsika.
-Jé!
Tudták, hogy itt leszünk? - kérdezte
Junior.
-Hát
persze fiam. Tudod a vásári fények és a zajok idecsalogatják a kutyák egy
részét. Ők is élvezni akarják az ünnepi hangulatot. De persze a kutyusok
visszamennek a gazdijukhoz. Vihar kísérte el a társaságot látod? – mondta
Apollo.
Junior
ismét megsimogatta Vihar bundáját, aki megnyalta a fiú kezét kifejezve azt,
hogy megszerette őt. Sera néhány kutyakekszet is vett a többieknek, hogy ők is
kapjanak vásárfiát.
-Anya!
Megetethetem a kutyákat? – kérdezte Junior.
-Igen
Junior! – válaszolta Sera, majd kibontotta a kekszes zacsikat.
Vihar,
Tapi, Dobi, Böbe és Tacsika nagyon jóízűen ették a finom édességet, majd miután
jól teleették magukat örömmel mentek oda a kisfiúhoz, akinek ez volt élete
legszebb napja. Annyira, hogy megfeledkeztek az időről is. Megvárták, míg
lassan mindenki hazament, aztán a kutyák is útnak indultak. Vissza az erdőn
keresztül a gazdáikhoz.
-Köszönöm
ezt a csodás napot! – hálálkodott Junior.
-Nincs
mit fiam! Még kijövünk az ünnepek között is, ugyanis itt Fantasma Valleyben a
karácsony december 23-tól 31-ig tart. – mondta Apollo.
Elérkezett
december 23-ának napja. Fantasma Valleyben a hó még mindig szikrázóan fehér
volt. Apollo és Junior elmentek a Szeretethegyre, hogy előkészítsenek mindent a
24-ei karácsonyi ünnepségre. Junior vígan játszott a többi gyerekkel, akik a
Szeretethegy Kastélyában éltek. Tudjátok nekik nincsenek szüleik és ebben a
nagy épületben az ott dolgozó embereknek nincs családja. Ők igazi, őszinte
szeretetet adnak az ottani gyerkőcöknek, akik emiatt nem szomorúak szerencsére.
Megkapnak mindent, ami egy szép gyermekkorhoz kell, de vannak olyan emberek,
akik egy nap megjelennek és örökbe fogadják őket, hogy igazi családi hátteret
biztosítsanak az örökbefogadott gyermek számára. Ne egy Twist Olivér jellegű
szörnyű árvaházat képzeljen el az olvasó, ez egészen más! A szeretet a
legfontosabb! A Szeretethegy Kastélyban egy hatalmas karácsonyfa áll
feldíszítve. Fantasma Valley alapító atyja Ben Lacosta és Katalánia Orgosz
hercegnő minden évben biztosít a gyerekeknek szaloncukrot, ajándékokat és ők
meg is jelennek a Szeretethegy Kastélyba, hogy boldoggá tegye a gyerekeket.
Apollo az egyik alkalmazottja, akinek az a dolga, hogy fényt vigyen mások
szívébe. Apollo jómaga ő is ebben a kastélyban nőtt fel, és sosem felejtette el
azt, honnan jött. Mikor kisgyerek volt a valódi külvilágból érkezett egy
vonaton, mert a szülei meghaltak egy balesetben és őt egy rossz nevelőintézetbe
akarták zárni, ám Apollo megszökött és egy tehervonattal elmenekült. És ahogy
Populares és Hobbs, ő is kikötött Fantasma Valleyben. Neki sajnos nem volt
szerencséje, hogy valaki örökbe fogadja, de amikor 18 éves lett akkor
megfogadta, hogy családot alapít. 19 évesen ismerte meg Serát, majd 20 éves
korában elvette feleségül. 21 éves korára megszületett a kis Junior, ki most 9
éves. Apollónak saját családja lett és ez volt a férfinak a legnagyobb vágya.
Mikor 18 évesen elhagyta a Szeretethegy Kastélyt munkát kapott egy birtokon,
mint lovász és ott ismerte meg Serát. Egymásba szerettek. Sera apja Gilbert a
fiaként szereti a vejét. Sera anyja Gertrúd úgy szintén. Gertrúd ráadásul
nagyon szeret sütni és főzni és mindig örül annak, amikor Juniort láthatja.
Visszaemlékezve erre a sok mindenre Apollónak könnybe lábadtak a szemei, de
tudta, hogy már nincs egyedül, és nem az a kisfiú, aki egykoron elszökött
otthonról. Este miután Apollo lefektette kisfiát puszit adott neki, majd
lefeküdt aludni Serával.
Másnap,
december 24-én este mindenki a Szeretethegyen lévő Kastélyhoz igyekezett, hogy
részt vehessenek az esti ünnepségen. A Kastélyban élő gyerekek kórusban
karácsonyi dalokat énekeltek és egy 5 méteres karácsonyfa állott, ahol temérdek
ajándékhegy várta gazdáját. Sera és Apollo alaposan kitettek magukért. Sera
remek varrónő. Sok sálat, pulóvert kötött a gyerekeknek. Apollo pedig segített
az ajándékok elrendezésében.
-Jaj
apa! Ez olyan szép! Ilyen fa biztos nem férne el a házunkban! – mondta megilletődve
Junior.
-Igen,
mert ez a szabadban van. De nem igazi fenyő, mert tudod tönkremenne. Ez még az
az óriási műfenyő, ami akkor került ide mikor még itt laktam. Ugyanolyan szép
és úgy néz ki, mintha valódi lenne. –
mondta Apollo.
-Drágám!
Nagyon szeretlek! – mondta férjének Sera.
-Én
is Sera! – válaszolta Apollo, majd megölelte a családját.
Nem
sokkal később Vihar, Dobi, Tapi, Tacsika és Böbe is ugatva érkeztek meg.
Szájukban egy-egy nagy kosárka volt telis tele vegyes színes mézes puszedlivel,
majd minden gyereknek kiosztották igazságos módon. Vihar odament Juniorhoz és
megkínálta:
-Köszönöm
Vihar! – mondta a kisfiú és ismét megsimogatta a kutyus hideg bundáját. Ezután
egy hatodik kutya is megjelent, de nagyon aprócska volt. Apollo felvette és
átadta Juniornak.
-Nagyon
boldog karácsonyt fiam! Fogadd szeretettel Cukorkát! Te leszel mától a gazdija.
-Az
enyém? Nagyon köszönöm apa! – hálálkodott Junior, és magához ölelte Cukorkát.
-Áldott
karácsonyt egyetlenem! – mondta fiának Sera.
-Neked
is anyu! Boldog karácsonyt nektek! – válaszolta a kisfiú.
Éjfélkor
mindenki a Csendes éj című dalt
énekelte, dúdolgatta, majd megjelent az égen a betlehemi csillag. Juniort
elkápráztatta a látvány, gyorsan lefényképezte telefonjával, majd odabújt
szüleihez, kik szeretettel ölelték magukhoz aprócska gyermeküket.
VÉGE
A mesém elérhető a weblapomon is:
http://benovelas.hu/index.php/apollo-es-junior
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.