Napokban találkoztam Laci
barátommal és sokat beszélgettünk. Már más a kapcsolatunk. Nem olyan, mint
régen. Kicsit szomorú is voltam, vagyok emiatt. Találkozásunk előtt
megcsináltam az éves természeti fotózást a szigeten, ahol eléggé sokan voltak.
Nem volt meleg, de hideg sem. A szokásos tavaszzáró időszak volt. Évről évre
másképp tekintek a Margit sziget fáira, bokraira és a virágaira. Persze
kevesebb képet készítettem idén, mint az elmúlt években, mert kicsit mérlegelni
akartam a fotózást. Visszafogott akartam lenni. Dezső, aki felkarolt azt
tanácsolta nekem, hogy tanuljak meg mérlegelni, ha fényképezek.
Bosszantó volt, hogy a Margit
híd felújítása során az aluljárót elbontották. Lassan haladt a közlekedés a
szigetre. Nagy hiba volt az aluljáró szint megszüntetése. Gyermekkoromban
nagyon szerettem, mert hangulatos volt és szinte mindig azon keresztül mentem
át a Margit szigetre, ahol neki is láttam a fotózásnak.
A mérlegelések ellenére is sok
kép készült aznap délután. Ki is fáradtam alaposan. Miközben megörökítek egy
pillanatot, nagyon odafigyelek arra, hogy milyen módon teszem, mert nem
mindegy, hogy milyen szemszögből fotózunk le egy dolgot. Nagy koncentrációt
igényel és egy nagy fotózás után el is fáradok. Itthon pedig kiválogatom az
aznapi „anyagot”, „cuccost”, „adagot”. Van, amikor egy nap 150-200, de akár 300
feletti képmennyiség is összejön. Azért, mert egy pillanatot sokszor többször
örökítek meg, hogy abból az x változatból kiválasszam a legjobbat.
Lacit a zenélő szökőkútnál
vártam. Ettem egy sós karamellás Magnumot, és néztem a vízi játékot.
Visszaemlékeztem arra, amikor pici gyermekként beleestem a Margitszigeti tóba.
Az is eszembe jutott, amikor a mostohanagymamám vizet vett nekem a sziget
bejáratánál mikor szomjas voltam. Akkor a szúrós vizet nem szerettem, de aznap
kedveltem meg. Miközben emlékeztem fújt rám a szellő, és mintha minden megállt
volna körülöttem. Mikor elmerülök a gondolataimban akkor egyben ki is kapcsolok
belül. Sokat voltam a Margit szigeten és sok szép emlékben volt részem. 20
évvel ezelőtt nyáron édesanyám a barátnőjénél dolgozott és ehettem ingyen
Magnum jégkrémeket. J
Nagyon jó volt! Megismerkedtem egy korombeli fiúval, de nem alakult ki barátság
közöttünk, pedig jókat beszélgettünk. Ezután ismét a jelenben találtam magam és
Laci megérkezett. Beszélgettünk, sétáltunk és visszafelé menet eljött velem a
hévig. Onnan a 2-es metróval jöttem haza. Az égen sötét felhők gyülekeztek. De
hazaérkeztem szárazon. Kissé szemerkélt az eső. Mostanában nagyon csalóka az
idő. Nem tudni mikor szakad le az ég.
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.