Hosszabb szünet után
visszatértem a művészetterápiára, ahol 2011-ben, az idegösszeomlásom
időszakában jártam. A következő években is mentem oda, ám voltak kisebb
megszakítások, főleg a nehezebb időszakokban. A művészetterápián lehet festeni,
agyagozni és rajzolni. Korábban porpasztellkrétával készítettem egy csomó
képet, amelyek sokáig ki voltak téve a szobám falain. Ma már ezek a képek
gondosan el vannak téve emlékbe, az archívumba.
A művészetterápiás alkalmak
reggelenként vannak egy héten 2x. Zsuzsa, a terapeuta nagyon kedves, segítőkész
és háttérzenéket szokott betenni, amelyek kellemes, nyugtató hatású muzsikák.
Pszichiátriai betegek járnak le alkotni, hogy eltereljék a gondolataikat a
jelenlegi rossz helyzetükről. Vannak, akik az utcáról jönnek, mint pl. én,
illetve egy másik lány, aki nagyon szépen tud rajzolni és festeni. Egy
biztonságos közegben vagyunk, ahol nem érhet senkit semmi baj. A lényeg az,
hogy jó egy kicsit kimozdulni az itthoni életből és kiszakadni a társadalomból
arra az 1-2 órára. A művészetterápiás foglalkoztatás egy alagsori teremben van,
ami nagyon hangulatos. Ma a karácsonyi dolgokkal kapcsolatos képeket kezdtem
elkészíteni. Idén ezüst-piros karácsony lesz.
Elhasználtam a maradék ezüst
spray-t, illetve használtam ezüst krémes temperát. Csodálatos volt azzal
dolgozni. J
Volt, amikor egy külön kis tálkába piros és ezüst temperát kevertem ki és
kellemes csillámos piros színt kaptam. Miközben alkottam két ember beszélt a
problémáiról. Az egyiküknek evészavara van. Ahányszor eszik, bűntudata támad.
Bár tisztában van a betegségével, mégis egyelőre képtelen ezt legyőzni. Nem
bocsátkozhatok részletekbe, de annyit elárulhatok, hogy beszélgettem vele és
próbáltam meggyőzni arról, hogy nem kövér és hogy fontos a rendszeres
táplálkozás. Erőt adtam neki, hogy bátran egyen, de mértékkel. Jólesett a
tudat, hogy segíthetek a másiknak a szavaimmal, tanácsaimmal. Ezzel akárhogy is
vesszük, életet tudok menteni. Egy másik ember úgy érezte, hogy nem jó az, amit
készített. Én rábólintottam, hogy igen, szép.
11:35-kor lett vége a
művészetterápiának, majd elindultam a 3-as metró felé. A Deák téri képeslapos
üzletbe mentem, hogy újabb piros papírokat vehessek. Előző nap is vásároltam,
de a felét elhasználtam. Most és kell az utánpótlás.
Szeretem ezt az üzletet.
Olcsóbban kapok itt sok mindent, amelyet a papírboltokban picit drágábban
árulnak. De a papírboltokért is rajongok. Pl. a Ferenciek terén, ahova szintén
bementem és körülnéztem.
Nagyon sok szépséget árulnak,
de elég borsos áron. Persze itt a karácsony, ilyenkor az emberek mértéktelen
költekezésbe kezdenek. Néha már nevetek ezen, de főleg azon, amikor az
aluljárókban a játék rohangáló kutyák fülsikító hangon karácsonyi dallamokat
ontanak ki magukból. A kereskedő pedig reménykedik abban, hogy valaki megveszi
tőle azokat. Ez minden évben így zajlik.
A Skála piacon nagyon gazdag a
választék apróságokat illetően. Nem drágák, ráadásul sok esetben a bőség
zavarában találhatjuk magunkat. Vettem az idei adventi koszorúmhoz gyertyákat,
melyeket csak 1-én fogok megmutatni, advent első vasárnapján. Szeretem, ha
valami olcsó és szép egyben. Máshol hasonló árukat adnak 3-4x annyi pénzért.
Vannak dolgok, melyeket magunk is elkészíthetünk. Ilyen pl. tobozdísz:
Mikor István barátommal
Nőtincsen voltam, akkor számos kicsi tobozt szedtem, amelyet ezüst spray-jel
befújtam. Nemcsak azokat, de a korábbi tobozaimat is, melyek 2 évesek. Méltó
díszei lesznek az idei karácsonynak, illetve a többinek is. A Tescoban vettem
egy flakon ezüst spray-t, amely elég hamar elfogyott. A művészetterápiás
csoportban használtam el. Erős a szaga, máskor inkább másfélét veszek.
Jó volt visszatérni a
művészetterápiás csoportba. Kicsit bánom, hogy hosszabb megszakítások voltak.
Mostanában eléggé le vagyok terhelve lelkileg. Sok minden történik az
életemben. Vannak, akikkel beszélgetek, meghallgatom őket és egyesek megosztják
velem a problémáikat. Én pedig megpróbálok segíteni a szavaimmal, tanácsaimmal.
És jólesik a tudat, hogy bíznak bennem, illetve hogy jót tehetek. Mintha egy új
lemezért mennék el. Bárcsak csodát tehetnék. Mindig az van, hogy sok esetben
kudarcot vallok, pedig annyi bennem a segítőkészség. Vannak olyanok is, akik
nem akarnak a bajukról beszélgetni. A családom tagjai. Pedig rajtuk is
szeretnék segíteni. Még akkor is, ha néha kibírhatatlan vagyok. Vannak hullámzó
időszakaim. A barátaimért is aggódok. Ő rajtuk is segíteni szeretnék, de úgy
érzem, hogy nem tudok. Mintha egy olyan feladat lenne, amelyet képtelen vagyok
megoldani. Ez hosszú történet és nem publikus. A művészetterápián lévő
embereknek bíztató szavakat mondtam és nagyon boldoggá tett, hogy ezt
csináltam, mert sokszor egy szó, vagy beszélgetés többet jelent, mint egy
hangulatjavító gyógyszer.
Az elkészült
alkotások később lesznek láthatóak. J
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.