Néhány hete olvastam egy
hirdetést egy színjátszó csoportról. Megragadtam az alkalmat és jelentkeztem. Hetente
1x van és mindenféle izgalmas játékot játszunk. Nagyon jó hatással van rám a
csoport. Bár vannak nehézségeim itt is, én mindent megteszek azért, hogy jobb
legyen. Egy hónapja járok minden pénteken este. Olyan, mint annak idején a
dráma óra volt. Nagyon élvezem, jó a társaság és tudják, ki vagyok. Rendesen
viszonyulnak hozzám, bíznak bennem, ami nagy dolog nekem. Egyetlen baj van csak
ezzel, hogy limitált ideig van, így nem tudom, hogy utána mi lesz.
Korábban szoktam érkezni, hogy
besegítsek. Amikor elkezdődik az alkalom, akkor mindannyian körbeülünk és
megkérdezik tőlünk ki hogyan érkezett. Amikor rám került a sor akkor zavarban
voltam, amely természetes nálam. Azt mondtam, hogy zenét hallgatva érkeztem,
mert a zene sokat segít nekem és nem egyszer lendít át a nehézségeken. Sikeresen
részt vettem a csapatmunkában, a csoportokra osztott szakaszokban is. Volt,
amikor elakadtam, de összeszedtem magam és folytattam.
J á t é k o k
Olyan volt az alkalom, mint
anno a dráma óra. A legérdekesebb rész az volt, amikor összevissza kellett
járkálni a teremben, és amikor mondták, hogy stop, akkor meg kellett állni,
vagyis „szobrok lettünk”. Abban a helyzetben kellett maradni, amelyben
megálltunk. Volt, amikor lassulni kellett. Ami kissé lélekfeszegető feladat az
volt, hogy az egyik sétaszakasz közben magunkba kellett nézni. Mi nyomaszt
bennünket, és milyen gondjaink vannak. Ezt szobormozdulatban kellett bemutatni
és címet adni neki. A színi alkalmakon sokszor kerülök nehéz próbák elé,
melyeket szinte mind tudtam teljesíteni. Ahányszor a próbák előtt álltam akkor
eszembe jutott a 2 méteres mélyvíz, ahova nehezen mertem beleugrani. Sikerült
akkor és most is legyőznöm a nehézségeket. Sokszor megdicsérem magam azért,
mert sikerült sok akadályt ledönteni. Volt dülöngélős játék is. Ide-oda kellett
lökni egy nagyon szűk körben a többieket, hogy mások elkapják. Én mindenkire
vigyáztam. Tudom, hogy mindenki vigyázott, de bennem ott a túlzott törődés a
másik személlyel szemben. Én óvatos és törődős vagyok. Az alkalom másik érdekes
része az volt, amikor a be kellett csukni a szemünk és az egyik tag vezetett
minket.
Az alkalmaknak fejlesztő
hatása van, ami jót tesz nekem. Sokat kell koncentrálni, de ez nagyon hasznos.
Remélem a még néhány alkalom után is lesz folytatása. Bizonyos
alkalmazkodásokhoz való szabályokat is be tudok már tartani, sok körülmény
változott meg az életemben. Az emberekhez is másképp állok. Mindent összevetve
nagyon jó ez az új közösség, csak hát nem tudni mi lesz néhány hét múlva. Ez még
a jövő muzsikája.
B E N
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.