A december 30-i premierről sajnos lemaradtam, mert itt volt a párom, hogy együtt karácsonyozzunk. De tudtam, hogy még játszani fogják a Kaktuszvirágot. A február 3-i előadásra váltottam jegyet.
Nyomtatott jegy. Annyira tetszett! Már be is raktam a gyűjteményembe, melyet majd külön levideózok. J
Kocsis Judittal megbeszéltem, hogy 15-kor találkozunk a Duna Pláza előtt. Nagyon korán indultam el itthonról. Szeles szombat délután volt. A 24-es villamos 5 percet késett, de nem volt vészes. A Nagyvárad térre érve csupán 3 percet kellett várnom a 3-as metróra, ami elvitt a Gyöngyösi utca felé. Mióta felújították a teljes vonalat nem érzem annyira melegnek a metrót, mint akkoriban. Emlékszem, mindig olyan kellemesen melegek voltak az állomások a hideg téli napokon. A szerelvényben csak egy fokkal volt jobb a helyzet. Nem fáztam, inkább kellemes didergés volt. Hallgattam a zenét MP3-on és gyönyörködtem a felújított állomásokban a helyemen ülve.
14:43-ra értem a Gyöngyösi utcába. Mosdóba kellett mennem a Duna Plázába, és még maradt 6 percem hogy szétnézzek a Flying Tigerben. Valentin napi őrület van. Olyan sok giccset árultak, amire nem szívesen költenék pénzt. Kicsit most csalódott voltam, mert szerettem volna valami vicceset venni. Inkább szétnéztem, majd spanyolosan távoztam az üzletből. Kint sötét sötétfelhős volt az ég. Vártam Juditékat, mert Csáki Rita is vele tartott. Ő a hangosítója az előadásnak. Kocsival mentünk le Gyömrőre és útközben a felhőket is lefotóztam. J
Gyömrő kissé kihalt volt. Nem is csoda, hisz tél van. Ilyenkor kevés embert lehetett látni az utcákon. A színház egy valóságos ékszeres doboza a városkának. Épp úgy, mint az Öreg Morgó étterem a kismarosi erdő közelében.
Nem volt senki a színházban. A lámpák nem égtek. Kihasználtam az alkalmat és készítettem pár lépcsős jelenetet. J Múltkor nem sikerült sajnos. Most be tudtam pótolni a lemaradást.
Megnéztem az elkészült díszletet is. Nagyon tetszett. Ugyanolyan volt, mint a Keresztül-kasul-ban. Készítettem Juditnak, a színháznak és a többieknek képeket a díszletről különböző szemszögekből. Ez remek reklám lehet nekik. Szívesen tettem. Természetesen magamat is hoztam néhány vicces képpel. J Nem szóltam Juditnak a jegyről. Egészben akartam megvenni, ugyanis mivel Judit nagyon aranyos ő mindig szakmai jegyeket tetetett félre. Kifizettem a teljes összegét a jegynek, melyet utólag be is szkenneltem archiválás előtt. J
Mindig jó beleélni magunkat egy olyan környezetbe, ami tetszik. A díszlet olyan volt, mintha egy kis boltocskában jártam volna. Egy sparheltet is láttam, ami anyámnak nagyon tetszene. Rajong az ilyesmikért. Engem a kiaggatott bakelit lemezek hoztak főleg lázba. Volt kicsi, közép és nagylemez is. Eszembe jutott az-az Alejandro Sanz középlemez, amit még két ünnep között vettem meg. J A Correcaminos. J
Sandra lemezborítók is voltak, ill. egyéb bakelitszépségek. 140 grammos vinyl lemezek, melyek magyar nyomásúak. A 140 gr. a nagyon vékony bakelit lemez. Nekem is van 140 grammos, de 180 is. 200 grammosom eddig még nincs. J
A díszlet mögötti világ is lenyűgözött. Néhol sötét, néhol kellemes meleg fények áramlottak. Olyan volt néha, mintha egy metróalagútban lennék. Imádtam ezt a légkört! A gyermeki oldalam nehezen tudtam visszatartani, de szerencsére nem okoztam bajt. Nem akartam kellemetlenségeket Juditnak. Tudok viselkedni, csak mindig lenyűgöznek a szép dolgok. Ugyanilyen helyzetbe kerülök, ha az Mg Records-ba megyek és veszek ott lemezeket. Vagy ha Tamáshoz megyek Kelenföldre a megrendelt lemezeimért.
Szétnéztem fent is. A felső szintről nézve is készítettem felvételeket. A telefonom tágas funkciójának köszönhetően jó rálátásom volt a színpadra.
Judit átvett a többiekkel néhány részletet. A tapsrend próbát. Ekkor tudtam meg, hogyha véget ér egy színdarab, akkor a színészeknek előre meghatározott sorrendben kell a színpadra lépniük a nézők tapsolása közben. Azt gondoltam korábban, hogy ez spontán jön, vagyis hogy szabadon választható a kilépési sorrend. De legalább ezt is megtanultam. Judit nagyon ügyelt a pontos részletekre hogy ne legyenek hibák. A lefoglalt helyemen ülve néztem a többieket. Előjött egy múltbéli emlék. Még 3. osztályos voltam, 1997 nyarán. Vasárnap volt és a Zeneakadémia egyik próbatermében készültünk az évzáró előtti utolsó fellépésre. Anyuék felvették nekem VHS-re A homok titkai ismétléseit, mert mindig megnéztem hétvégén az ismétléseket is. Hétköznap is néztem, de vasárnap is meg akartam tekinteni heti 5 epizódot. Akkoriban ez rendszer volt. Délután A homok titkai, utána a Walt Disney mesék. Akkor voltam hatalmas Aladdin rajongó. J A lényeg az, hogy minden fellépés előtt átvettük az énekeket Gyöngyi nénivel, majd amikor a színpadra kellett lépni akkor mindig lámpalázam volt. Most is ezt éreztem, amikor én álltam a színpadon. Ezúttal nem én voltam szerencsére a fellépő, hanem csak a néző, aki egy pillanatra visszatért a múltba és újra 10,5 éves volt.
Kladiva Szilvia, aki kettős szerepben volt a Kaktuszvirágban énekesként is debütált. A próbája is remek volt. Egy dalhoz saját magyar szöveget írt. Én is ezt csinálom néha a kedvenceimmel. 2014-ben kezdtem saját magyar szövegeket írni az általam szeretett dalokhoz.
Judittal leültem fent beszélgetni. Történtek velem mostanában nagyon nehéz dolgok, melyekről csak az újságomban írtam. Túl személyes hogy erről beszélhessek a neten. Judit meghallgatott és ellátott hasznos tanácsokkal. Levette rólam azt a terhet, amit cipeltem. Erőt adott ez a beszélgetés és onnantól kezdve mindent másképpen láttam. Nem adhatom fel a küzdelmet. Tovább kell harcolnom. Irigylem Juditot. Mégpedig azért, mert minden nehézségeivel szemben pozitívan áll hozzá, vagyis jól. Bárcsak én is ilyen lehetnék. Juditot sokat bántották karrierje során és megkérdeztem tőle, miért nem vágott vissza? Ő azt felelte, hogy nem így kell megoldani a dolgokat, hanem az élet szépségeit kell figyelembe venni. Én azt teszem, csak sokszor visszacsap a múlt szele az arcomba. Ha ez a posztraumás stressz és az autizmus nem lenne, sokkal másabb életet élhetnék.
Szerettem volna odamenni a Kaktuszvirág előadás után a többiekhez, de csak Grandpierre Arankával váltottam pár szót. Bűbájos lány. Vele kapcsolatban nem voltak félelmeim. Nagyon jól alakította az asszisztensnőt. Arankának van tehetsége a színészethez és szeretném, ha Judit máskor is foglalkoztatná. De egy erő visszatartott, hogy másokkal is beszélgessek. Féltem. Egy kicsit elszigetelődtem szokásomhoz híven. Nem akartam odapofátlankodni, inkább újra a díszletek szép és színes kavalkádjába menekültem. Ott voltak azok a gyerekek is, akik múltkor is jelen voltak. Legszívesebben én is velük futkostam volna. Gyerek akartam lenni ismét, de gondolnom kellett Juditra és a többiekre. Volt egy aranyos kislány is, aki olyan volt, mint egy játék baba. J Nagyon cukorka volt, ahogy futkosott ide-oda. Mindig is vágytam saját gyermekre, de tudom, hogy nem lehet, mert nem tudnék róla gondoskodni. Még önmagamról sem. Sosem bocsátom meg az autizmusomnak, hogy megannyi szégyent kellett elviselnem miatta. Hogy agyilag fogyatékossá tesz, és nem engedi meg hogy éljek. Sokszor érzem magam feleslegesnek. És amikor a netes világomban élek, ill. az álomvilágom különböző szektoraiban akkor, az ottani sötétség világába is elbújok, hogy mások ne lássanak. Mert akkor úgy érzem, láthatatlan vagyok. Egy kóbor szellem, aki nehezen akar a valóságba lépni. A valóságnál nincs szörnyűbb. Sok képem sötét. Mert ezt a világot szeretem.
A Kaktuszvirág 18:01-kor kezdődött. Alig vártam, hogy lássam! Kb. úgy éreztem magam, mint amikor egy új Halloween filmet néztem. J
Mindig szeretem a színdarabok bevezetőjét. A Tonit alakító színésznő új volt. Épp úgy, mint az Igort játszó srác. Olyan szép pasi! Főleg akkor hozott lázba, amikor csak egy törölköző volt rajta. J Ez hasonló szitu volt, mint a múltkoriban a zoknis lábú pasi. A Keresztül-kasul előadáson. De visszatérve a színdarabra teljesen a filmváltozat jelent meg előttem. Grandpierre Aranka volt Stephanie, a fogorvos asszisztense. Ez a szerep neki való volt. Igaz, hogy azt szerettem volna, ha ő játssza el Tonit, de akkor még nem tudtam, hogy Aranka hány éves. Nem néz 48-nak, ahogy a másik lány sem, aki a Vidám kísértetben az első számú elhunyt feleség volt.
A Kaktuszvirág története rövidben arról szól, hogy van egy fogorvos, aki elhitette fiatal szerelmével, hogy nős és van 3 gyereke. Az idősödő férfi nem akarja elvenni a lányt, örök agglegény kíván maradni. Toni azonban szeretné megismerni Julián feleségét. A doki ráveszi asszisztensnőjét, hogy játssza el a feleséget. Szeretem az ilyen történeteket, mert mindig bonyodalmakhoz vezet, és komikus helyzetek alakulnak ki. Ugyanezt a szituációt láttam a Maga lesz a férjemben, csak ott a lány találta ki a vőlegényének, hogy férjezett. A Kaktuszvirág és a Maga lesz férjem történetileg hasonlítanak egymáshoz. Közös bennük a helyzetek komikus bonyolítása, a hazugságok hálói. De aztán minden kiderül. A Minden kikötőben című film is eszembe jutott amiben Jack Wagner játszott. Neki 3 felesége volt egyszerre. Végül mindet elvesztette. Érdekes film, érdemes megnézni.
A Kaktuszvirágban Julian Winston karaktere egy gazember! Olyan férfi, aki a hivatásának él. Nőcsábász, akinek egy adott nő pusztán használati tárgy. Fél az elkötelezettségtől, mert akkor már nem ő irányíthat. Elvárja, hogy körüludvarolják. Toni is csak egy a sok közül. Juliannak az sem számít, hogy ő már koros, Toni pedig egy húszas évei elején járó álmodozó, naiv teremtés, aki belül egy nagyon érzékeny lélek és vágyik egy férfi szerelmére. Toni csalódott a férfiakban, ezáltal sérült meg belül. Sokkal sebezhetőbbek az olyan nők, akik sokat szenvedtek a férfiak miatt. Stephanie, Dr. Winston asszisztense egy kedves, határozott nő, aki még sosem volt férjnél. Titkon szerelmes a főnökébe, aki csak kihasználja. Megvallom, Stephanie jobb férfit érdemelt volna. Egy olyat, aki a tenyerén hordozza és kényezteti. Sajnos sok olyan férfi van, aki semmibe veszi a gyengébbik nemet. Stephanie nehezen szánta el magát arra, hogy engedjen a főnöke kérésének. Azért tette mindezt, mert szerette az orvost. És a szerelemért bármire képes lehet egy nő. Akár a méltóságát is képes tűzbe vetni. Stephanie sok évig dolgozott együtt Juliánnal és tényleg olyan volt a férfinak, mint egy feleség, aki elviseli imádott szerelme ügyes bajos dolgait. De meddig lehet áldozatot hozni a másikért? Egy olyan férfiért, aki figyelembe se veszi azt, aki őszintén szereti. Toni előtt ott volt az élet és nem Juliánhoz való. Lemezboltban dolgozott. Azokat a részeket is külön szerettem. J Az 1969-es filmben nagyon különleges volt az akkori zenebolt. J Ha ott lettem volna, biztos nem találok nekem valót, mert a 60-as évek zenei világa sajnos nem az ízlésem. A 60-as évek a Beatles aranykora volt. Nem szeretem az együttes zenéjét. Nekem valahogy nem jön be a stílusuk. A darabban elhangzott egy mondat amikor Stephanie karaktere egy lemezt vett. Az Adaggiót. És Toni 10%-kos kedvezményt adott neki. Én is 10%-kal olcsóbban veszem a lemezeimet Tamásnál a Face The Musicnál. J
A Kaktuszvirág 2 felvonásból állt. Minden felvonás során 2-3 perces szünetek voltak, mert gyorsan kellett elrendezni a külön helyeken játszódó jeleneteket. Közben vicces és vidám latinos zenék mentek, ami külön magával ragadott. Legjobban a báros részek tetszettek. Akkor nevettem a legtöbbet. Néha majdnem hangos voltam, de mindig odafigyeltem. A néma nevetést alkalmaztam. Ha itthon megnézek egy vicces filmet, akkor hangosan felnevetek. A színházban ügyeltem arra, hogy ez ne legyen. Nem hozhattam szégyent Juditra. Rengeteg munka volt ebben a produkcióban. És nagyon meg voltam elégedve az előadással. Bár Judit említette, hogy voltak kisebb hibák, pontatlanságok én ezeket nem vettem észre, mert nekem ez így volt jó, ahogy van. Igen, nézőként, más szóval kívülállóként ezeket a hibákat nem veszem észre, mert Judit színésznő. Ő tudja mik azok a hibák, amelyeket a szereplők elkövetnek. Figyeltem a nézőközönséget és szinte mindenki mondogatta, hogy mennyire jó a darab. És igazuk van! J A Vidám kísértet után a Kaktuszvirág vette át a vezetést. A Keresztül-kasul is jó volt, de azzal az volt a baj, hogy nem volt igazán vége és sajnos eléggé sajnáltam a főhősnőt benne. Baktai Máriát nagyon hiányoltam. Épp úgy, mint Ábrahám Krisztit. Zseniális volt a második feleség szerepében amikor a gyömrői Vidám kísértetben láttam. Ami bosszantott az a Mezítláb a parkban gyömrői változata, mert arról sajnos lemaradtam. L Pedig úgy megnéztem volna ebben a változatban. 2010-ben a budapesti Játékszínben néztem meg a színházi változatot. Annak egy baja volt csak. A kocsmás részt nem rakták bele. L
A Kaktuszvirág szünetében elszigetelődtem. L Ettem egy Kinder Buenót és az emeleti fotelbe huppantam. Kicsit egyedül akartam lenni. Néha muszáj elszigetelődjek. Nem volt fent senki, egymagam lehettem. Kicsit lépcsőztem is.
Az előadás után a tapsrészt felvettem videóra, melyekből képanyagokat is készítettem. Mindenki olyan szuper volt, annyira látszott az a sok erő és munka, amit a darabba fektettek. Nem akarom elárulni a Kaktuszvirág végét és teljes cselekményét, mert szeretném, ha mindenki megnézné. Még három időpontban fogják játszani:
2024. február 10; 18:00.
2024. március 2; 18:00.
2024.
március 9; 18:00.
Érdemes megnézni, mert isteni szórakozást nyújt mindenkinek! Amikor elmentek a nézők akkor bátran hozzányúlhattam a díszletekhez, mert fontos szabály, hogy előadás előtt minden pontosan el van rendezve és ilyenkor nem szabad elmozdítani a díszleteket. Körbejárni a helységet szabad. Most visszatérek ahhoz a témához amikor nem mertem odamenni a többiekhez. Grandpierre Arankával beszélgettem. Juditot is hagytam most, mert előadás előtt sokat beszélgettünk és nem akartam annyit a nyomában lenni. Néha nagyon sok vagyok és ez az autizmus előtt van. Készítettem csoportképeket a többiekről.
Kicsit nehéz volt a dolgom, mert a színpad alatt álltak. 5 változatot csináltam, de csak az egyik kép sikerült. Azt küldtem el a többieknek. A többi négyet eldobtam. Kiderült az egyik szereplőről hogy metróvezető volt, és a 3-as metró felújított alagútjáról videós anyagot mutatott. Nagyon örültem ennek. Bárcsak ott lehettem volna. Egy idősebb nő is jelen volt, aki hajdanán szintén metrót vezetett. Beszélgettem is vele a témáról, ill. arról hogy nekem is vannak kitalált metróim, ill. magam tervezett szerelvényeim is. Rendeltek pizzát is és megkínáltak, ám csak egy szeletet mertem enni, mert nem akartam pofátlan lenni. Olyan aranyos volt mindenki, de zavarban voltam. Nem tudom, valamiért szégyelltem magam. Pedig direkt felavattam az új pulcsim, amit a C&A-ban vettem. Rékától kaptam 25 ezer forintos vásárlási utalványt karácsonyra és nemcsak új zoknikat, alsókat és alsópólókat vettem, hanem egy szép pulóvert is. A Kaktuszvirágra vettem fel. Ekkor avattam fel. Ez volt nekem a premier. Különlegesen akartam felöltözni. Teljesen új zoknit is felvettem abból a kékes csíkosból.
Judit kapott néhány egyedi készítésű plüssfigurát, amiben a TV maci és kis barátja volt. Egy plüss kaktuszt és egy angyalkát is kapott. Nagyon bájosak voltak. J Judit örült az ajándékainak. Én külön lefotóztam. Volt a díszletek között plüssmaci, plüss szarvas. Édik voltak. J
Mikor a többiek beszélgettek a darabról nem igazán mertem hozzászólni. Picit ekkor is elszigetelődtem. Nem a többiek tehetnek erről, én vagyok az oka. Pontosabban az autizmus. A srác, aki Igort alakította zenész. Jazz-t játszik. Ismeri George Bensont, de Philip Bailey-t nem. Ezen meglepődtem, mert Bailey is jazz zenész. Phil Collins által ismertem meg a zenei világát. Horváth Dánielnek hívják Igort. A zenéit nem hallottam még, majd megnézem milyen.
Amikor Judit, én és a Rita beszálltunk a kocsiba útközben kiderült egy különleges dolog. Vass Éváról esett szó. Rita bent volt a színésznőnél a halála előtt és Vass Éva azt a Duna TV-s felvételt nézte a Csigalépcsőről, amit anno 2009-ben én vettem fel! Mert akkoriban a youtubera felraktam és akkor valaki leszedhette. Nem baj, azért töltöttem fel. Az én változatom enyhén szemcsés volt és pont ezt a felvételt nézte a megboldogult színésznő. Rita szerint nevetett mikor nézte. Ez olyan megtiszteltetés volt számomra, hogy az én felvételemet nézte meg Varró Edit (Vass Éva). Legalább nosztalgiázhatott, ami örömöt okozott neki.
Miután Judittól elváltam a 3-as metró felé mentem. Teljesen üres volt a Gyöngyösi utcai megálló. Hideg volt lent. Mikor befutott a szerelvény hátul foglaltam helyet. Alig ültek benne. Bekapcsoltam a zenét. Malú ment. Nagyon tetszik az Essencial albuma és rengeteg dalt pakoltam az MP3 lejátszómra. Majdnem elsírtam magam, mert úgy éreztem, hogy hasonlóan szigetelődtem el a színházban, mint annak idején. Mi történt velem?! Pedig minden olyan jól sikerült. Remegtem és szorongtam utazás közben. Mindenki olyan kedves volt, segítőkész és odaadó a színházban. De én mégis szorongtam és zavarban voltam akkor is. Talán azért, mert a Victorral való beszélgetés még mindig bennem volt? Nehéz erről írni. Túl személyes. A jövőmről van szó, ami bizonytalan és aggodalomra ad okot. Victor nagyon aggódik értem és félt. Kényes témákról estek szavak, ami nehéz számomra. Ráadásul Georginára is sokat gondolok, mert évek óta nem tudok róla semmit. Félek, hogy már nem él. L Ő még 10 éve megígérte, hogy sosem hagy el. Nincs már velem és ez szomorúvá tesz. A legrosszabb az, hogy nem tudom, mi van vele. Pedig annyit kerestem. Gondoltam Lacira is. Szerettem volna, ha Victor mellettem van. A metrón ülve nemcsak az állomásokat nézegettem, hanem minden mást is. Fáradt voltam és mikor a metró ajtaját nézve pár másodpercig úgy láttam mintha olvadni egybeolvadtak volna az ajtók. A Nagyvárad térnél leszálltam és a 24-es villamos 3 perc múlva meg is érkezett. Egyre hidegebb lett és hazaérkeztem. Nem volt kedvem zuhanyozni.
Majdnem hajnali 5 volt mire ágyba keveredtem, mert még számítógépezni akartam egyet. Folyton a Kaktuszvirág ment a fejemben. Végül elaludtam. Remélem hasonló sikere lesz majd a többi gyömrői előadásnak. Én személy szerint vágyok egy idei új premierre. De karácsony előtt. J
BEN
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.