Első kedvenc filmem: A szoknyás zsaru (Tendre Poulet)

A 90-es évek elején adták egyik este Annie Girardot egyik népszerű krimijét, a Szoknyás zsarut, amelyet a szüleim felvettek videóra. 1994 szeptember 2-án mielőtt édesanyám Szekszárdra utazott volna akkor pakolás közben megnézte a filmet, amelyet félszemmel láttam, ám volt benne egy felkavaró rész, amikor a filmben lévő gyilkos üldözőbe vette a főhősnőt a romos házban. 1995-ben úgy döntöttem, hogy megnézem, mert érdekelt. Nagyon megtetszett nekem, főleg a zenéje, amelyet a francia zeneszerző Georges Delerue írt. Akkoriban még nem volt dvd lejátszóm hogy bármikor meg tudjam nézni. Egy vasárnap délután úgy döntöttem, hogy felveszem magnókazettára a filmet. 1996-ban a TV mögé könyveket pakolásztam egymásra, majd arra tettem a rádiót. Mikor elkezdődött a film bekapcsoltam. Két különböző kazettára rögzítettem a film hanganyagát. Egy 60 percesre, majd egy fura szagú Hitachi márkájú kazetta 90 perces B oldalára. A filmet azonban nem tudtam teljesen felvenni sajnos, hisz több mint 100 perces volt. Örültem annak, hogy amennyit tudtam, rögzítettem. Videón többször megnéztem, így tudtam mi mikor lesz. Emlékszem arra, amikor egyszer az általános iskolámba betörtek akkor nyomozni akartam. És pont akkor, amikor rajongtam a filmért.

A szoknyás zsaru 1978-ban készült. Főszereplői Annie Girardot és Philippe Noiret. Egy nyomozónőről Lise Tanquerelle-ről szól, aki a film elején találkozik egykori szerelmével, Antoine Lemercier-vel. A férfi egyetemi tanárként dolgozik. Lise nem árulja el hogy valójában rendőr, csak jóval később derül ki Antoine számára az igazság. Lise egy képviselő ellen elkövetett gyilkosság ügyében kezd nyomozni, akit egy leopárd mintázatú tőrrel szúrtak hátba. Eleinte egy másik férfit gyanúsítanak a gyilkossággal, akit egy csinos és fiatal lánnyal, Christine Vallier-rel találnak. Hamarosan újabb képviselőket ölnek meg ugyanazzal a módszerrel. A nyomok egy régi lerobbant üzembe, a Clipardi gyárba vezetnek ami Christine lakásával szemben áll. A nyomozónő rátalál az épületben a leopárdos tőrökre. Lise azt is kideríti, hogy azokat a képviselőket ölték meg, akik kapcsolatban álltak a fiatal lánnyal és a gyilkos távcsövével leskelődött a Clipardi gyár ablakából.

Hogy ki a tettes azt nem árulom el, de annyit igen, hogy nagyon izgalmas francia krimi némi humorral fűszerezve. Az első film volt, amit nagyon szerettem, és ami az első számú kedvencemmé vált. Rengetegszer láttam. Sok évvel később dvd-re archiváltam. Sajnos nem adták ki soha dvd-n. A Duna TV új szinkronnal vetítette ugyan, de az nem tetszett nekem, mert a Földessy Margit féle magyar szinkronos volt a megszokott. Az volt a jó, azt szerettem. Az egykori Zone Európa is készített egy külön szinkront a filmhez.

A szoknyás zsaru után két évvel később, 1980-ban elkészítették a film folytatását, az Ellopták Jupiter fenekét, amelyben Lise és Antoine összeházasodnak, és nászútra Görögországba utaznak. Ott azonban gyilkossági ügybe keverednek. A film érdekessége hogy a Szoknyás zsaruban játszott Christine-t alakító színésznő, Catherine Alric ebben a filmben is szerepel, csak itt Agnes Pochet-t alakítja, egy boldogtalan feleséget, aki egy régésszel él.

Mind2 rész tetszett nekem. Kár hogy nem készült egy harmadik. Biztosra veszem, hogy sikert ért volna el. Franciaországban külön, és twinpack kiadásban (2 film egy tokban) is forgalmazták a filmeket.

Aki teheti, nézze meg ezt a két filmet. Nagyon izgalmas és szórakoztató is egyben. A szoknyás zsaru hanganyaga ma is megvan, de archívumban őrzöm, kedves emlékként. Számos jó filmet felvettem annak idején magnókazettára, amelyeket visszahallgattam. 2000-ben diktafonnal is rögzítettem filmeket. Ma persze sokkalta könnyebb lenne a hanganyagozás, viszont már a saját szobámban bármikor bármit megnézhetek, amikor csak szeretnék. Így a hanganyagra sincs szükség. Sokszor elképzelem, azt mi lenne, ha a múltbéli énemhez egyszer csak bekopognék és örömmel adnám át a kezébe a tisztább hangzású kazettát. Biztos boldoggá tenném vele. A filmet MP3-ban átkonvertálnám, majd cdre írnám és magnókazettára másolnám. Beszállnék az időgépbe és 1996-ba mennék látogatóba gyermekkori önmagamhoz az ajándékkal. Persze időgép nem létezik, csak a filmekben.

A szoknyás zsaru csodás zenéjét is érdemes meghallgatni:

BEN