Csernobil és az autizmus

Az 1986-ban bekövetkezett csernobili atomkatasztrófa 30. évfordulóján kezdtem utána olvasni a témának. Hallottam már a Csernobil nevet korábban, de fogalmam sem volt arról mi volt a története. 2016. áprilisában kezdtem érdeklődni iránta. Megdöbbentő dolgokat tudtam meg a nukleáris baleset körülményeiről. Hogy mi köze lehet az autizmusomnak ehhez? Miután jobban beleástam magam a csernobili katasztrófával kapcsolatban számos teóriám volt. De nemcsak nekem, mások is úgy gondolják ma is, hogy Csernobilnak köze lehet az autizmusomhoz. Egy fórumban volt erről még erről szó. Én 1986. szeptember 11-én születtem. Mikor édesanyám velem volt terhes abban az időben költözött a családom Szekszárdról Budapestre. És a Szovjetunió a szomszédban volt, Magyarország mellett. Állítólag a radioaktív Szekszárd területét is jócskán elérte. Magyarországot április 29-én érte el a sugárzás. Az akkori híradások nagyon kevés információt közöltek a lakossággal. Csak kis részleteket írtak a napilapokban. Az 1986-os május 1-i felvonulások is lezajlottak, miközben az emberek beszívták a radioaktív levegőt, ami színtelen, szagtalan. Mások állítása szerint úgy lehet érezni hogy az ember fémes ízt érez a szájában. Számos gyerek nem született meg Csernobil miatt, mert félő volt az, hogy az újszülötteknek komoly rendellenessége lesz, vagy egyéb problémával fog megszületni. Szerencsém volt. Simán elmehettem volna én is, de megszülettem. Egészséges voltam, viszont autizmussal jöttem a világra. Számos teória van azzal kapcsolatban, hogy az autizmust okozhatta Csernobil, hisz a sugárzás nemcsak testi, de mentális és egyéb bajokat is okoz. Későbbi tünetei a rákos megbetegedések. A Szovjetunió rengeteg mindent eltitkolt és emiatt számos kérdés izgatja az embereket. Születésem időszakában zajlottak a likvidátorok munkái, akik a grafitdarabokat takarították el a reaktornál.

1986. április 26-án éjszaka következett be a világ legsúlyosabb atomszerencsétlensége, amely a csernobili erőmű 4-es reaktorában történt. Az épület teteje a robbanás következtében lerepült és mérgező, radioaktív anyagok kerültek a szabadba. Elszabadult a halálos sugárzás, amely szépen lassan az erőmű és környékét, majd a világ különböző országát is elérte. Az akkori Szovjetunió ezt titkolni akarta, de nem tudták sokáig, ugyanis a Svédek sugárzást észleltek az erőművükben. Amerikai műholdak is kiszúrták a nagy repedést az erőműnél. Csernobil, Pripjaty nevű városa túlságosan is közel volt a sérült reaktorhoz, így minden lakost ki kellett telepíteni. Azonban a lakosság sem tudott a robbanásról és csak a történtek után 36 órával később tájékoztatták őket, hogy átmeneti időre el kell hagyniuk az otthonaikat, és hogy csak a legszükségesebb dolgaikat vigyék magukkal. Nem gondolták volna, hogy soha többé nem térhetnek vissza. Pripjaty és környékét mai napig szigorúan őrzik. Egy hatalmas lezárt zóna ahol 1986-ban megállt az élet. Minden, amit elkezdtek építeni abbamaradt, a lakóházak, melyeket az emberek maguk után hagytak 30 év alatt az enyészeté lett. Csak idő kérdése és az összes ház össze fog dőlni. 1989-ig még fűtötték őket állagmegóvás miatt, de aztán véglegesen kikapcsolták a fűtést.

1986-ban az atomrobbanás után egy hajszálon múlott Európa sorsa. A víz, melyeket a halálos sugárdózist szenvedett tűzoltók befecskendeztek az égő reaktorba összegyűlt. Az égő 4-es reaktorban bekövetkezett magolvadás következtében számos anyag olvadt össze, közben kibocsátotta a mérgező anyagokat a levegőbe. Vízzel és homokkal próbálták megakadályozni a sugárzás terjedését és a tűz továbbterjedését. A reaktormag alatti cementtábla alatt gyülemlett víz, ha érintkezett volna a magmával, akkor olyan robbanás következik be, amely Európa zömét lakhatatlanná tette volna. A medencét le kellett engedni, hogy az újabb robbanást megakadályozzák. Az atomerőmű mérnökei Valerij Bezpalov és Alekszej Ananenko egy másik munkással Borisz Baranov-val lemerültek és leengedték a vizet. Azonban első perctől tudták, hogy nem fogják ezt élve megúszni. Nem sokkal később mindhárman meghaltak súlyos sugárzásban. Holttestüket speciális ólomkoporsóba tették, mert erősen sugárzott a testük. Ennek a három hősnek köszönhetően menekült meg Európa. 

A 4-es reaktort muszáj volt befedni, előtte azonban a veszélyes törmelékeket eltakarítani. Először robotokat vetettek be, de azok egy idő után meghibásodtak és a mélybe vetették magukat. Emberi, biorobotok fejezték be a feladatot. 1986 novemberére elkészült a sérült reaktor védőburka, az ún. Szarkofág, amelynek 30 évnyi szavatosságot jósoltak az építői. Azért is nevezik szarkofágnak ezt az építményt, mert az atomrobbanáskor azonnal meghalt egy munkás, Valerij Illics Hodemcsuk. Ő volt az első áldozat. Holttestét soha nem találták meg. Máig ott van valahol a reaktor romjai között. 30 évvel az első szarkofág átadása után elkészült egy újabb, nagyobb és speciálisabb. 100 évre elszigeteli a halálos sugárzást. Azt azonban nem tudni, hogy mi lesz az előző szarkofág sorsa, ugyanis az újat teljesen rátolták a sérült 4-es reaktorra. A felrobbant atomerőmű jelképes nagy kéményét lebontották.

Hiába telt el 30 év, a lezárt zóna sajnos továbbra is lezárt. Számos alkalommal azonban fosztogatók kirámolták a Pripjaty-i lakásokat attól függetlenül, hogy azok a tárgyak sugároznak a mai napig. A tűzoltók ruháit egy pincébe vitték, amelyek máig is sugároznak. A csernobili zóna ma turistalátványosság. Én személy szerint nem merészkednék oda. Elég, ha a neten látom a feltöltött videókat és képeket. Pripjaty, az erőmű melletti szellemváros valaha virágzó korát élte, de az atomkatasztrófa miatt teljesen elpusztult úgy, hogy nem az tette romhalmazzá, hanem az idő és az, hogy nem figyeltek a házak állapotára. Szerepe volt a fosztogatóknak is akik nemcsak kifosztották a várost, de károkat is okoztak az épületekben. 

A szarkofág belül életveszélyes ma is. Aki védőfelszerelés nélkül megy oda, azonnal meghal.

 A csernobili katasztrófa kicsit emlékeztet engem a Titanic katasztrófájára. 

Egy legendás kép az "elefántlábnál" Anyaga kórium, amely különböző mérgező anyagok keveréke. Idővel megszilárdult és a világ legmérgezőbb anyagának tartják. Akkora a sugárzása hogy aki a közelébe férkőzik hamar meghal. 

Az akkori videó felvételeken lévő villódzás a sugárzás arca. 

Az 1986-os küzdelem után az elkövetkező években számos helyen fertőtlenítették a helyszínt, de visszaköltözésre máig nincs lehetőség. Mindenki mást mond arról, hogy pontosan meddig lesz sugárzás. Az viszont bizonyos hogy több ezer évig nem lehet ott lakni a környéken. Azt az egyet viszont továbbra sem értem, hogy miért nem használnak olyan anyagot ami elbomlasztja a sugárzó anyagokat. 

Tavaly novemberben egy nagyon érdekes előadáson voltam ahol két fiatal beszámolt a csernobili útjáról. Jó volt, viszont nem esett szó sok mindenről. Olyan képeket is bemutattak amelyeket sosem láttam.

Pink Floyd videóklipje amelyet Pripjatyban készítettek. 

Az új szarkofágot rátolják a régire

Én személy szerint nem vagyok híve az atomenergiának, mert veszélyesnek tartom. Úgy gondolom más energiaforrást kellene felhasználni, hogy ne legyen újabb csernobil vagy fukusimai katasztrófa. Persze sokan mondják, hogy mennyire biztonságos az atomenergia és hogy másfajta típusú erőművek vannak mint 30 éve Csernobilban. Nekem más a véleményem erről. 

Az nem derül ki soha hogy a csernobili katasztrófának van e köze az autizmusomhoz. Mindez csak feltételezés, amelyet gondoltam leírok ide. 

BEN